1 Királyok 18 EFO

1. Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!”

2. Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal. Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában.

3. Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét. Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót.

4. Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.

5. Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el, járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat, talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!”

6. Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.

7. Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”

8. „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”

9. Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem?

10. Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy.

11. Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak!

12. De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl! Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót!

13. Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról.

14. Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”

15. De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”

16. Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett,

17. és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”

18. „Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted!

19. Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”

20. Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre.

21. Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!” De senki sem felelt egy szót sem.

22. Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze.

23. Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta.

24. Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!” Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”

25. Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”

26. Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.

27. Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!”

28. Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába.

29. Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.

30. Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát.

31. Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!”

32. Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna.

33. Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!”

34. Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára.

35. Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.

36. Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem!

37. Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”

38. Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította.

39. Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!”

40. Illés pedig ezt mondta nekik: „Fogjátok meg Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok megszökni!” Az emberek meg is ragadták őket. Illés pedig levezette őket a Kisón-patakhoz, és ott valamennyit megölte.

41. Azután szólt Ahábnak: „Most pedig egyél-igyál, mert nagy esőnek a zúgását hallom!”

42. Aháb el is ment, hogy egyen valamit. Illés azonban fölment a Kármel-hegy tetejére. Ott letérdelt imádkozni: a fejét a térdei közé hajtotta.

43. Azután szólt a szolgájának: „Állj a hegy csúcsára, és nézz a tenger felé! Szólj, ha látsz valamit!” A szolga jelentette: „Nem látok semmit!” De Illés visszaküldte: „Figyelj tovább!” Ez hétszer történt,

44. míg végre hetedszerre a szolga azzal jött vissza: „Egy tenyérnyi kis felhőcskét látok a tengerből fölemelkedni!” Akkor Illés ezt mondta a szolgájának: „Siess, szólj Ahábnak, hogy azonnal induljon el a harci szekerével, különben utoléri a nagy eső!”

45. Aháb így is tett, és a szekerén Jezréelbe sietett. Közben az ég a fellegektől elsötétült, nagy szél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső.

46. Az Örökkévaló ereje ekkor betöltötte Illést, aki a derekára kötötte köpenyét, és oly gyorsan Jezréelbe futott, hogy hamarabb ért oda, mint Aháb a harci szekerével.