Logo
🔍

1 Királyok 20 EFO

« Háború Izráel és Arám között

1. Benhadad, Arám királya összegyűjtötte hadseregét, hogy Samária ellen vonuljon. Harminckét király vonult hadba vele együtt, rengeteg harci szekérrel és lóval. Körülvették Samária városát, és ostromolni kezdték.

2. Benhadad követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a körülzárt városba ezzel az üzenettel: „Ezt mondja neked Benhadad:

3. »Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és gyermekeid is az enyémek!«”

4. Izráel királya válaszul ezt üzente Benhadadnak: „Szolgád vagyok, uram, és minden vagyonom a tiéd!”

5. Az arám követek hamarosan visszatértek Ahábhoz, ezzel a követeléssel: „Azt üzeni neked Benhadad: »Megmondtam neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és gyermekeidet!

6. Ezért holnap elküldöm hozzád a szolgáimat, akik átkutatják a palotádat és a szolgáid házait. Elhoznak onnan, amit csak akarnak, és ami csak a számotokra értékes.«”

7. Akkor Izráel királya összehívta az ország idős vezetőit, és ezt mondta nekik: „Nézzétek, Benhadad a vesztünkre tör! Elküldte követeit, hogy elvigyék feleségeimet, gyermekeimet, aranyamat és ezüstömet. Én pedig nem tagadtam meg tőle.”

8. De a vezetők és az egész nép azt mondta: „Ne engedj neki! Ne teljesítsd a követelését!”

9. Akkor Aháb ezt a választ adta Benhadad követeinek: „Mondjátok meg uramnak, Arám királyának: »Amit először mondtál, azt megteszem, de amit másodszorra követelsz tőlem, azt nem teljesítem!«” A követek megvitték a választ,

10. majd hamarosan visszatértek Ahábhoz. „Ezt üzeni neked Benhadad: »Engem pusztítsanak el az istenek, ha most el nem pusztítom Samáriát! Annyi sem marad belőle, hogy romjaiból a katonáim egy-egy maréknyi port vehessenek a kezükbe!«” — mondták.

11. Erre azonban Izráel királya így válaszolt: „Mondjátok meg uratoknak, hogy aki felköti a kardját, az ne dicsekedjen úgy, mint aki a győztes csata után leteszi azt!”

12. Amikor ezzel az üzenettel az arám követek visszamentek Benhadadhoz, ő éppen a többi királlyal együtt lakomázott és borozott a sátrában. Amint meghallotta, mit üzent Aháb, azonnal kiadta a parancsot, hogy serege készüljön az ostromra. Az arám sereg föl is készült Samária megrohanására.

13. Eközben egy próféta ment Ahábhoz, Izráel királyához, és ezt mondta neki: „Aháb király, ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Nézd ezt a hatalmas arám sereget! Még ma kiszolgáltatom neked, hogy megtudd, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”

14. Aháb ezt kérdezte: „Ki által?” A próféta ezt felelte: „Azt mondja az Örökkévaló: »A tartományok kormányzóinak ifjú harcosai által.«” Aháb még megkérdezte: „Ki vezesse a csatát?” „Te magad!” — válaszolta a próféta.

15. Akkor Aháb összeszámolta a tartományok kormányzóinak ifjú harcosait: összesen 232-en voltak. Azután seregszemlét tartott egész serege fölött: 7 000 harcosa készült a csatára.

16. Éppen dél volt, amikor Aháb jelt adott seregének a támadásra. Kivonultak a városból, és megtámadták az arám sereget. Benhadad éppen a többi 32 királlyal borozott a sátrában, és már valamennyien részegre itták magukat.

17. Aháb serege előtt vonultak az ifjak, a tartományok kormányzóinak ifjú harcosai. Benhadadnak jelentették a katonái, hogy Samáriából harcosok jöttek ki.

18. Ő azt parancsolta: „Akár harcolni jöttek, akár békével, fogjátok el őket elevenen!”

19. Aháb serege követte az elől haladó ifjakat.

20. Amikor a két sereg összecsapott, az izráeli ifjak mindannyian levágták azokat az arám katonákat, akik eléjük kerültek. Az arám sereg erre megfutamodott, az izráeliek meg üldözték őket. Maga Benhadad is lóra pattant, és lovasaival együtt elmenekült.

21. Izráel királya is vágta a menekülőket, a lovasokat és a harci szekereken hercolókat. Nagy győzelmet aratott azon a napon az arám sereg fölött.

22. Ezután az a próféta ismét Ahábhoz ment és figyelmeztette: „Arám királya jövő tavasszal ismét megtámadja az országodat, ezért készülj föl, erősítsd meg seregedet, és jól gondold meg, mit kell tenned!”

23. A vesztes csata után tanácsadói ezt mondták Benhadadnak: „Királyunk, a héberek istenei a hegyek istenei, ezért bizonyultak erősebbnek nálunk. De ha síkságon ütközünk meg velük, biztosan legyőzzük őket!

24. Ezt tanácsoljuk neked: a 32 király helyett bízd a sereg vezetését a saját vezéreidre!

25. Gyűjts össze ismét olyan sereget, mint amilyet most elvesztettél, ugyanannyi lovast és harci szekeret! Azután ütközzünk meg a héberekkel a síkságon, majd meglátod, hogy akkor miénk lesz a győzelem!” Benhadad elfogadta a tanácsot,

26. a következő tavasszal ismét összegyűjtötte Arám hadseregét, és Izráel ellen vonult Áfék városához.

27. Izráel is készült a csatára, összegyűjtötték seregüket, és szintén Áfék mellett vertek tábort. De az ellenséghez képest az izráeli tábor csak akkorának látszott, mint két kis kecskenyáj, míg az arám tábor belepte az egész vidéket.

28. Akkor az Isten embere előlépett, és ezt mondta Izráel királyának: „Ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Az arámok azt mondták, hogy az Örökkévaló csak a hegyek istene, de a síkságon nincs ereje. Emiatt az egész hatalmas arám sereget kiszolgáltatom neked. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”

29. A két sereg ott táborozott, egymással szemben 7 napig. A hetedik napon megütköztek, és Izráel ismét nagy győzelmet aratott: mintegy 100 000 arám gyalogos esett el a csatában egyetlen napon,

30. csak 27 000 fő maradt életben. Ezek bemenekültek Áfék városába, de ott meg a város fala szakadt rájuk, és úgy pusztultak el. Maga Benhadad király is a városban próbált elrejtőzni, és házról-házra bujkált.

31. Szolgái ezt tanácsolták neki: „Urunk, azt hallottuk, hogy Izráel királyai nagyon könyörületesek. Kössünk hát zsákot a derekunkra, vegyünk kötelet a nyakunkba, és adjuk meg magunkat Izráel királyának! Akkor talán megkíméli az életünket.”

32. Így is történt. Benhadad szolgái zsákot kötöttek a derekukra, nyakukra meg kötelet, és így járultak Izráel királya elé, hogy megadják magukat. Ezt mondták Ahábnak: „Szolgád, Benhadad ezt üzeni: »Kíméld meg, kérlek, az életemet!«” Aháb ezt kérdezte: „Hát még életben van? Ha igen, akkor a testvéremnek tekintem!”

33. A követek sietve szaván fogták, és így válaszoltak: „Igen, Benhadad a testvéred!” „Akkor vezessétek elém!” — mondta Aháb. Amikor Benhadad előjött a rejtekhelyéről, Aháb maga mellé szólította a harci szekerébe.

Prófécia Aháb ellen

34. Benhadad ezt mondta: „Visszaadom neked azokat a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Te pedig bazársorokat nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám is tette Samáriában.” „Rendben van — válaszolta Aháb —, ha megesküdsz erre, szabadon engedlek.” Így hát szövetséget kötöttek egymással, és Benhadad szabadon visszatérhetett a hazájába.

35. Ezután történt, hogy a próféták tanítványai közül az egyik azt mondta a társának: „Kérlek, üss meg engem!” Azért mondta ezt, mert az Örökkévaló parancsolta neki. De a társa nem akarta megütni.

36. Akkor az első próféta azt mondta neki: „Mivel nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, mihelyst elmész innen, egy oroszlán támad rád, és megöl téged.” Így is történt: alighogy elváltak, egy oroszlán támadt rá, és megölte azt a prófétát.

37. Ezután az első próféta megkért egy másik férfit: „Kérlek, üss meg engem!” Az úgy megütötte, hogy a próféta meg is sebesült.

38. Ezután a próféta bekötötte sebes arcát, és így nem lehetett ráismerni. Azután odaállt az út szélére, és várta, hogy Aháb király arra jöjjön.

39. Jött is, a próféta pedig kiáltott hozzá: „Uram, királyom, segíts rajtam! Én is részt vettem az arám sereg ellen vívott csatában. Az egyik társam odahozott hozzám egy arám foglyot, és ezt mondta: »Őrizd ezt a foglyot, amíg visszajövök! Ha hagyod megszökni, életéért az életeddel fizetsz, vagy egy talentum ezüstöt adsz váltságdíjul!«

40. Nekem azonban valami dolgom akadt máshol, és mire visszamentem, a fogoly megszökött.” A király így válaszolt: „Magad mondtad ki ítéletedet! Beismerted, hogy a te hibádból szökött meg, tehát felelős vagy érte!”

41. Ekkor azonban a próféta levette a kötést az arcáról, és a király fölismerte, hogy a próféták közé tartozik.

42. A próféta így szólt a királyhoz: „Ezt mondja neked az Örökkévaló: »Futni engedted azt a férfit, akit én halálra szántam, emiatt életeddel fizetsz életéért, és népeddel népéért!«”

43. Izráel királya ezután haraggal és elkeseredve ment haza Samáriába.

»