1 Királyok 3 EFO

1. Salamon szövetséges viszonyba került a fáraóval, Egyiptom királyával, mivel feleségül vette a fáraó leányát, akit Jeruzsálembe vitt, a Dávid városába. Ekkor Salamon még nem készült el a saját palotájának, az Örökkévaló Templomának és Jeruzsálem kőfalának építésével.

2. Mivel az Örökkévaló számára még nem épült fel a Templom, az emberek szerte az országban a magaslatokon mutattak be Istennek áldozatokat.

3. Salamon szerette az Örökkévalót, és apjának, Dávidnak rendelkezései szerint élt és uralkodott, de ő is a magaslatokon mutatta be az Örökkévalónak az égőáldozatokat és illatáldozatokat.

4. Akkoriban Salamon Gibeonba járt, hogy ott áldozzon az Örökkévalónak, mert ott volt a legfontosabb áldozó-magaslat, és azon egy oltár. Egyszer 1 000 állatot vitt áldozatul az Örökkévalónak Gibeonba.

5. Azon az éjszakán Gibeonban az Örökkévaló megjelent Salamonnak álmában, és ezt mondta neki: „Kérd el tőlem, amit szeretnél megkapni!”

6. Salamon így válaszolt: „Örökkévaló, te hűséggel és szeretettel voltál apám, a te szolgád, Dávid iránt, aki hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel követett téged. Mindmáig megőrizted iránta való hűséges szereteted, hiszen fiát ültetted trónjára, aki most is uralkodik.

7. Örökkévaló Isten, te tetted szolgádat királlyá, apám, Dávid helyett — én pedig még olyan vagyok, mint egy kisgyermek: nincs tapasztalatom abban, hogyan kell helyesen uralkodni.

8. Szolgád a te néped között él, amelyet magadnak választottál — s ez a nép oly hatalmas, hogy meg sem számolható.

9. Kérlek hát, adj szolgádnak bölcs szívet néped kormányzásához, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között. Mert e nélkül hogyan kormányozhatná valaki ezt a hatalmas népet?”

10. Tetszett az Örökkévalónak, hogy Salamon ezt kérte.

11. Ezért Isten ezt felelte neki: „Jól tetted, hogy ezt kérted, és nem hosszú életet, gazdagságot vagy az ellenségeid vesztét. Mivel bölcsességet kértél ahhoz, hogy helyesen tudj döntést és igazságos ítéletet hozni,

12. ezért, lásd, teljesítettem kérésedet. Olyan bölcs és értelmes szívet adtam neked, amilyen eddig még senki másnak nem volt, de utánad sem lesz.

13. Sőt, ráadásul megadtam azt is, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget, hogy életedben nem lesz hozzád fogható nagy király.

14. Ha az én utamon jársz, és ha parancsaim és rendelkezéseim szerint élsz, mint ahogyan apád, Dávid is tette, akkor ezeken fölül még életed idejét is meghosszabbítom.”

15. Salamon felébredt, és akkor értette meg, hogy Isten beszélt vele álmában. Azután Jeruzsálembe ment, és odaállt az Örökkévaló Szövetségládája elé, majd áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak: égőáldozatot és hálaáldozatot. Utána nagy lakomát rendezett minden szolgájának.

16. Ezek után történt, hogy egyszer két asszony jött a király elé, ítéletét kérve. Prostituáltak voltak, megálltak a király trónja előtt,

17. és egyikük előadta az esetet: „Uram, királyom! Mi ketten egy házban lakunk, és mindketten gyermeket vártunk. Én szültem meg hamarabb a gyermekemet,

18. ő pedig három nappal később. Ezalatt senki más nem volt velünk a házban, csak mi ketten és a csecsemők.

19. Az egyik éjjel ő ráfeküdt a saját gyermekére, aki emiatt meghalt.

20. Ő azonban még akkor éjjel felkelt, és amíg én aludtam, kicserélte a két csecsemőt: elvette mellőlem a fiamat, és a saját halott fiát tette a helyére.

21. Reggel, amikor szoptatni akartam a fiamat, láttam, hogy már nem él! De ahogy alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ez nem is az én fiam, akit szültem.”

22. Ekkor azonban a másik asszony közbevágott: „Nem így van! Az eleven gyermek az enyém, és a halott a tiéd!” Az első asszony így válaszolt: „Nem igaz! A te fiad halt meg, az élő pedig az enyém!” Így vitatkoztak a király előtt.

23. Végül a király ezt mondta: „Szóval mindketten azt állítjátok, hogy az élő gyermek a tiétek, és a másiknak a fia halt meg?”

24. Akkor a király szólt a szolgáknak, hogy hozzanak egy kardot.

25. Majd ezt mondta: „Vágjátok ketté az élő gyermeket! Adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak!”

26. Az élő gyermek anyja ekkor megsajnálta a fiát, és így kiáltott a királynak: „Ó, uram, kérlek, inkább legyen a másik asszonyé a gyermek, csak ne öljék meg!” A másik asszony viszont ezt mondta: „Vágjátok csak ketté, ne legyen se az övé, se az enyém!”

27. Akkor a király így ítélt: „Ne öljétek meg az élő gyermeket, hanem adjátok az első asszonynak, mert valóban ő az anyja!”

28. Egész Izráel népe hallott erről az esetről és Salamon ítéletéről. Tisztelettel és félelemmel tekintettek a királyra, mert megértették, hogy Isten bölcsessége lakik benne, és így hozza meg ítéleteit.