1 Sámuel 11 EFO

1. Ezután körülbelül egy hónap múlva Náhás, az ammoniak királya, seregével körülzárta a gileádi Jábes városát, és tábort vert alatta. Jábes lakói megüzenték Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, akkor az alattvalóid leszünk!”

2. Náhás azonban ezt válaszolta: „Ha eltűritek, hogy egész Izráel gyalázatára Jábes minden egyes lakójának kiszúrjam a jobb szemét, akkor hajlandó leszek szövetséget kötni veletek.”

3. A város vezetői erre így válaszoltak: „Adj nekünk 7 nap haladékot! Hadd küldjünk követeket Izráel minden részébe, és ha senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.”

4. Így is lett, elküldték a követeket, akik eljutottak Gibeába, Saul városába is, ahol kihirdették Jábes lakóinak segélykérését. Az emberek, mikor ezt meghallották, keserves sírásra fakadtak, és hangosan jajgattak.

5. Saul ekkor éppen a szántóföldjén dolgozott az ökreivel. Amikor munkája végeztével visszaérkezett a városba, megkérdezte: „Mi ez a nagy sírás és jajveszékelés?” Az emberek elmondták neki, amit a jábesi követek kihirdettek.

6. Amint ezt Saul meghallotta, Isten Szelleme nagy erővel betöltötte, és haragra lobbant.

7. Fogta két igásökrét, levágta és feldarabolta őket. Majd a követek kezébe adta a darabokat ezzel az üzenettel: „Menjetek, és mindenhol hirdessétek ki Izráelben: »Erre a sorsra jutnak azoknak az ökrei, akik nem vonulnak hadba Saul és Sámuel vezetésével!«” Ennek hatására nagy istenfélelem szállt a népre, és minden hadköteles férfi egy emberként hadba vonult.

8. Júdából 30 000, Izráel többi törzséből pedig 300 000 harcos gyűlt össze Bezek városában, ahová Saul hívta őket, hogy seregszemlét tartson.

9. A követekkel megüzenték Jábes lakóinak: „Ne féljetek, mire holnap délben a nap melegen süt, ti már szabadok lesztek!” Azok visszamentek Jábesbe, ahol nagy örömmel fogadták a felmentő sereg hírét.

10. Azután megüzenték Náhás királynak: „Holnap kivonulunk hozzád, és azt tehetsz velünk, amit akarsz.”

11. Azon az éjjelen Saul három csapatra osztotta seregét. Azután még az éjszakai sötétségben, a harmadik őrség idején megtámadta az ammoniak táborát, és délig egyfolytában vágta őket. Akik életben maradtak az ammoniak közül, azok a szélrózsa minden irányába elmenekültek: még csak kettő sem maradt együtt közülük.

12. Az emberek megkérdezték Sámuelt, hogy kik voltak azok, akik nem akarták, hogy Izráelben Saul király uralkodjon, ugyanis meg akarták ölni őket.

13. De Saul lecsendesítette a katonáit: „Senkit sem szabad megölnötök, hiszen az Örökkévaló ma szabadította meg Izráelt ellenségeitől!”

14. Sámuel pedig ezt indítványozta a seregnek: „Jöjjetek, menjünk Gilgálba, és erősítsük meg, hogy Saul a királyunk!”

15. Ekkor mind felvonultak Gilgálba. Ott, az Örökkévaló jelenlétében ismét királlyá tették Sault, hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. Saul és Izráel egész népe együtt ünnepelt.