2 Krónika 10 HUNB

1. Roboám elment Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.

2. Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült Salamon király elől. De visszatért Jeroboám Egyiptomból,

3. mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:

4. Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked.

5. Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.

6. Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?

7. Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek.

8. De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak.

9. Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?!

10. Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.

11. Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!

12. Harmadnapra elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra.

13. De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,

14. hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!

15. Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét az Úr, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.

16. Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával! Hazament tehát egész Izráel.

17. Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.

18. Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.

19. Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.