2 Korinthus 10 EFO

1. Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias.

2. El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!

3. Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak.

4 5. A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak!

6. Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.

7. Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk!

8. Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani!

9. Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket.

10. Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.”

11. Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk.

12. Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!

13. Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk.

14. Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték!

15. Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen.

16. Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén.

17. Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”#10:17 Idézet: Jer 9:23–24.

18. Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.