2 Királyok 11 EFO

1. Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét,

2. de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — Jórám király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást a testvérei közül, amikor azokat megölték, és a dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így menekült meg Jóás, mert elrejtették Atalja elől.

3. Jóást hat évig Jósabat nevelte titokban, az Örökkévaló Templomában. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta az ország felett.

4. A hetedik évben Jójádá főpap magához hívatta a testőrség és a palotaőrség parancsnokait. Együtt bementek az Örökkévaló házába. Ott esküvel szövetséget kötöttek, majd eléjük állította a király fiát.

5. Megparancsolta nekik: „Akik közületek szombaton szolgálatban vannak, azoknak harmadrésze őrizze a kapukat!

6. A másik harmadrész álljon őrt a Szúr-kapunál, a harmadik rész pedig a palotaőrség mögötti kapuban! Így vegyétek körül a palotát minden oldalról.

7. Az a két őrszakasz, amely szombaton átadja az őrséget, ne menjen haza, hanem maradjanak szolgálatban Jóás királyfi mellett az Örökkévaló házában!

8. Fegyverrel a kézben vegyék körül, és vigyázzanak rá! Ha valaki be akar hatolni a soraik közé, azt öljék meg! Maradjanak mindig a királyfi közelében, akárhová is megy!”

9. A testőrség parancsnokai mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték meg a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Együtt mind Jójádához gyülekeztek.

10. Jójádá odaadta nekik azokat a dárdákat és pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Örökkévaló házában őrizték).

11. Azután a palotaőrség minden tagját fegyverrel a kézben a helyére állított: a Templom déli oldalától annak északi oldaláig, és az oltár mellé, meg a Templom épülete mellé, hogy védelmezzék a királyfit mindenfelől.

12. Azután Jójádá elővezette a király fiát, és megkoronázta őt, majd a kezébe adta a könyvtekercset. Ezután kihirdették, hogy Jóás Júda királya, majd felkenték őt a szent olajjal, azután mindenki tapsolt és ezt kiáltotta: „Éljen a király!”

13. Amikor Atalja meghallotta az őrség és a nép kiáltozását, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között.

14. Ott látta a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, ahol a hagyományok szerint az új király szokott állni. Mellette ott álltak a hadsereg parancsnokai és a trombitások! Az egész nép örvendezve kiáltozott, és fújták a trombitákat. Akkor Atalja megszaggatta ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”

15. Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A főpap figyelmeztette a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg.

16. Így hát megragadták Atalját, és kivezették a Templom területéről. Amikor Ataljá a királyi palota mellett a Lovak kapuján kilépett, csak akkor ölték meg.

17. Azután Jójádá megkötötte a szövetséget egyfelől az Örökkévaló, másfelől a király meg az egész nép között, hogy ők valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. Ugyancsak megkötötte a szövetséget a király és a nép között.

18. Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, Baál papját is. Jójádá felügyelőket jelölt ki, hogy viseljenek gondot az Örökkévaló Templomára.

19. Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a testőröket, meg a palotaőrséget, és az egész sokaságtól kísérve a Testőrök kapuján keresztül levitte a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették.

20. Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt, mert Atalját karddal megölték a királyi palotában.

21. Jóás hét éves volt, amikor trónra lépett.