2 Királyok 12 EFO

1. Jéhú, Izráel királya uralkodásának hetedik évében lett király Jóás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Jóás anyját Cibjának hívták, Beérsebából származott.

2. Jóás azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, mert Jójádá, a főpap volt a tanítómestere.

3. Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása. A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat.

4. Jóás azt mondta a papoknak: „Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az Örökkévaló Templomába szent áldozatként behoznak az emberek: a népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként!

5. Minden egyes pap az egyik kincstárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a Templom javítására, ahol és amikor szükséges!”

6. Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23. évéig sem végeztették el a papok a Templomban szükséges javításokat.

7. Ezért Jóás magához hívatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket: „Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a Templomban? Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincstárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a Templom javítására!”

8. A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a Templom javítását.

9. Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az Örökkévaló háza bejáratának közelében. Ettől kezdve azok a papok, akik a Templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az Örökkévaló házába.

10. Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a király írnoka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték.

11 . Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték: az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat: a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a Templom javításához.

13 . A fadobozban összegyűlt pénzből csak a Templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették. Ebből nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst- vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat.

15. Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak.

16. A jóvátételi- és vétekáldozatok esetében a pénzt nem vitték be az Örökkévaló házába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.

17. Abban az időben történt, hogy Hazáél, Arám királya fölvonult Gát városa ellen, és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.

18. Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az Örökkévaló házának kincstárából, amit csak ott talált. Ezeket a kincseket Jóás elődei — Jósafát, Jórám, Ahazjá — és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze, és szentelték oda az Örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palota kincstárából is minden aranyat. Majd az egészet elküldte Hazáélnek, Arám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.

19. Jóás egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

20. Jóás ellen udvari emberei szőttek összeesküvést, és meggyilkolták őt Bét-Milló mellett, amely a Szillába vezető úton fekszik.

21. Ezek voltak, akik meggyilkolták: Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia. Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amacjá követte Júda trónján.