2 Királyok 17 EFO

1. Áház, Júda királya uralkodása 12. évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya. Kilenc évig uralkodott Samáriában.

2. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart, bár nem annyira, mint Izráel korábbi királyai.

3. Salmaneszer, Asszíria királya hadjáratot vezetett Hóséa ellen, aki meghódolt előtte és alattvalója lett. Ettől fogva Hóséa adót fizetett Asszíria királyának.

4. Egy idő múlva azonban Hóséa követeket küldött Egyiptom királyához, akit Szónak hívtak. Ugyanakkor megtagadta az évente esedékes adó elküldését Asszíriának. Amikor az asszír király megtudta ezt, elfogatta Hóséa királyt, megbilincseltette és börtönbe vetette.

5. Majd az asszír király felvonult seregével Izráel ellen, és körülzárta Samáriát. Három évig ostromolta,

6. majd Hóséa király uralkodásának 9. évében elfoglalta. Izráel népét Asszíriába hurcolta, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban.

7. Mindez azért történt, mert Izráel népe vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen, aki kiszabadította őket Egyiptomból, a fáraónak, Egyiptom királyának hatalmából. Izráel népe más isteneket imádott és tisztelt.

8. Azoknak a népeknek a szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől, és azoknak a királyoknak a rossz példáját követte, akiket Izráel népe választott magának.

9. Izráel népe titokban olyan dolgokat tett, amelyeket Istenük, az Örökkévaló rossznak tart: oltárokat építettek a magaslatokon, minden településen, a nagy városoktól a legkisebb falvakig.

10. Minden dombon és minden zöldellő fa alatt nagy köveket és Asera-oszlopokat állítottak fel a bálványisteneknek.

11. Áldozatokat mutattak be ezeken a magaslatokon a bálványoknak, ugyanúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől. Gonosz dolgokat tettek, amelyekkel haragra ingerelték az Örökkévalót.

12. Bálványokat tiszteltek és imádtak, pedig ezt az Örökkévaló megtiltotta.

13. Az Örökkévaló figyelmeztette Izráel és Júda népét az összes prófétája és látnoka által: „Hagyjátok abba ezeket a gonosz dolgokat! Forduljatok el tőlük! Engedelmeskedjetek parancsaimnak és határozataimnak! Éljetek mindazok szerint a törvényeim szerint, amelyeket őseiteknek megparancsoltam és mindazok szerint, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nektek!”

14. De nem hallgattak szavára, s ugyanolyan makacsul folytatták ezeket a gonosz dolgokat, mint nyakas őseik, akik nem hittek Istenüknek, az Örökkévalónak.

15. Elutasították rendelkezéseit, megtörték a szövetséget, amelyet az Örökkévaló őseikkel kötött. Nem hallgattak figyelmeztetéseire, hanem értelmetlen bálványisteneket követtek, s így maguk is értelmetlenekké lettek. A körülöttük lakó idegen nemzetek szokásait követték, pedig az Örökkévaló megparancsolta nekik, hogy ne kövessék azokat.

16. Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.

17. Átvitték gyermekeiket a tűzön, jövendőmondást és varázslást folytattak, és teljességgel odaszánták magukat arra, hogy olyan gonosz dolgokat tegyenek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, s hogy haragra ingereljék őt ezekkel.

18. Mindezek miatt az Örökkévaló annyira megharagudott Izráel népére, hogy félredobta őket a szeme elől. Egyedül csak Júda törzse maradt meg.

19. De Júda sem őrizte meg Istenének, az Örökkévalónak a rendelkezéseit. Még Júda is Izráel szokásait követte.

20. Így hát az Örökkévaló elutasította Izráel minden leszármazottját, csapásokkal sújtotta és kiszolgáltatta őket a fosztogatóknak, végül pedig egészen félredobta, hogy ne is lássa őket.

21. Elszakította Izráel népét Dávid királyi családjától. Izráel népe Jeroboámot, Nebát fiát tette királlyá, aki viszont eltérítette a népet az Örökkévaló követésétől, és súlyos bűnbe vezette őket.

22. Izráel népe követte Jeroboám példáját, és elkövette mindazokat a bűnöket, amelyeket a királyuk elkövetett; sőt még ragaszkodtak is ezekhez a bűnökhöz.

23. Az Örökkévaló végül félredobta Izráel népét, hogy ne is lássa őket — ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által. Ezért hurcolta el őket a saját földjükről száműzetésbe az asszír király, és ott is vannak mind a mai napig.

24. Asszíria királya ezután idegen nemzeteket telepített Izráel földjére. Babilóniából, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból hozott telepeseket. Samáriában és a környező városokban telepítette le őket az elhurcolt izráeliek helyére. Birtokba is vették ezeket a városokat, és ott is laknak.

25. Az új telepesek nem félték sem nem tisztelték az Örökkévalót. Ő pedig emiatt oroszlánokat küldött rájuk, amelyek sokakat meg is öltek.

26. Ekkor egyesek azt mondták Asszíria királyának: „Azok a nemzetek, amelyeket letelepítettél Samária városaiban nem ismerik az ország istenének a törvényét, s nem tudják, milyen módon kell tisztelniük őt. Ezért küldte rájuk az oroszlánokat, hogy pusztítsák őket.”

27. A király megparancsolta: „Keressetek az Izráelből hozott foglyok között egy papot, és küldjétek vissza arra a földre! Lakjon ott, és tanítsa meg a népet arra, hogyan kell annak a földnek az istenét tisztelniük!”

28. Így is történt. Az egyik pap a száműzöttek közül — akit az asszírok Samáriából vittek fogságba — visszatért Izráel földjére, és Bételben lakott. Ő tanította meg az új telepeseket, hogyan kell tisztelniük az Örökkévalót.

29. Azonban ezek a nemzetek továbbra is tisztelték a maguk isteneit is: bálványokat készítettek, amelyeket elhelyeztek a magaslatokon, és az ott talált szentélyekben, amelyeket korábban Samária népe készített. Mindegyik nemzet a saját városában a maga isteneit imádta.

30. Akik Babilóniából jöttek bálványokat készítettek a maguk istenének, Szukkót-Banótotnak; akik Kútából jöttek, Nérgalnak; a hamátiak Asímának;

31. akik Avvából jöttek, Nibhaznak és Tartáknak. A Szefárvaimból jöttek a saját gyermekeiket áldozták föl a tűzben a maguk isteneinek: Adrammeleknek és Anammeleknek.

32. Így, bár tisztelték az Örökkévalót, ugyanakkor maguk közül választottak papokat, akik a magaslatokon és az ott lévő szentélyekben mutatták be az áldozatokat a bálványisteneknek.

33. Tisztelték az Örökkévalót, de szolgálták a maguk isteneit is, megtartva a saját népük régi bálványimádó szokásait, amelyeket elköltözésük előtt, a saját országukban gyakoroltak.

34. A mai napig is követik ezeket a szokásokat. Nem félik az Örökkévalót, és nem tisztelik parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ő parancsolt Jákób fiainak — annak a Jákóbnak, akinek az Izráel nevet adta.

35. Izráel népével az Örökkévaló szövetséget kötött, és megparancsolta nekik: „Ne tiszteljetek és ne féljetek más isteneket, ne szolgáljátok őket, se ne áldozzatok nekik!

36. Egyedül az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek, aki kiszabadított titeket Egyiptomból nagy hatalmával és kinyújtott karjával! Őt tiszteljétek és féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok!

37. Gondosan engedelmeskedjetek rendelkezéseinek, parancsainak és törvényeinek, amelyeket számotokra feljegyeztetett, és teljesítsétek azokat mindenkor! Más isteneket ne tiszteljetek és féljetek!

38. Tartsátok meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem! Idegen isteneket ne tiszteljetek és féljetek!

39. Egyedül csak Isteneteket, az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek! Ő az, aki megment titeket minden ellenségetek kezéből.”

40. Ezek a nemzetek azonban nem engedelmeskedtek az Örökkévalónak, hanem folytatták mindazt, amit korábban tettek.

41. Az Örökkévalót ugyan tisztelték és félték, de imádták a saját bálványaikat is. E nemzetek összes leszármazottjai — őseikhez hasonlóan — mindmáig ugyanezt teszik.