2 Királyok 19 EFO

1. Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.

2. Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek,

3. majd elmentek Ézsaiáshoz, és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.

4. Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

5 6. Amikor Ézsaiáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit Asszíria királyának szolgái mondtak, s amellyel engem gyaláztak!

7. Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír királyhoz, s amikor a király rossz híreket hall, visszatér országába. Ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”

8. Rabsaké hallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királlyal.

9. Azután az asszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká, Etiópia királya a seregével ellene vonul. Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki:

10. „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálemet Asszíria királyának kezébe esni, mert becsap téged!

11. Magad is láttad, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?!

12. Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Asszíria hatalmától.

13. Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”

14. Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset,

15. és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet!

16. Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!

17. Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat,

18. azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!

19. Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”

20. Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,

21. válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek: »Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged! Jeruzsálem leánya kigúnyol téged!

22. De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen? Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel Szentjét! Bizony, ellene vétkeztél!

23. Szolgáid által az Urat gyaláztad és káromoltad!« Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel felmentem a hegyek tetejére, még a Libanon csúcsára is! Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat, kivágtam a legszebb sudár fenyőket, behatoltam a legsűrűbb erdőkbe, a legtávolabbi zugokba!

24. Ha akartam, idegen földön is kutat ástam, hogy vizet igyak belőle. Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam Egyiptom minden folyóját!«

25. Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya: »Hát nem hallottad, hogy mindezt én határoztam el réges-régen? Nem tudtál róla, hogy én terveztem ezeket az ősidőkben? Most csak véghezvittem, mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat, és romhalmazzá rombold váraikat.

26. Ezért, hogy védőik ereje elfogyott, megrémültek tőled, szégyent vallottak, s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű, mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad, még kalászt sem hoz.

27. De én jól ismerlek téged, Asszíria királya! Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz; tudom, mikor indulsz vagy térsz vissza. Látom, hogyan forralod haragod ellenem.

28. Ellenem tomboló haragod miatt, és elbizakodott kevélységedért, — mert hallottam minden szavad — orrodba akasztom horgomat, zablámat szájadba teszem, és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton, amelyen jöttél.«”

29. Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked! Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.

30. Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain.

31. Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete az, amely ezt véghezviszi.”

32. „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról: »Be nem teszi a lábát Jeruzsálembe! Még egy nyílvesszőt sem lő a városra, fegyvereit sem fordítja ellene, meg sem ostromolja,

33. hanem visszatér országába azon az úton, amelyen jött. Nem jön be ebbe a városba — mondja az Örökkévaló —

34. mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért, és szolgámért, Dávidért.«”

35. Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit.

36. Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt.

37. Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.