2 Királyok 22 EFO

1. Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jejdídának hívták, aki Adájá leánya volt, Bockatból.

2. Jósiás azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.

3. Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába:

4. „Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze.

5 6. Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket.

7. Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”

8. Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.

9. Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.”

10. Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.

11. Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.

12. Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának:

13. „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”

14. Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.

15. Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket!

16. Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott.

17. Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!

18. De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál:

19. A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló.

20. Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«” Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.