2 Királyok 3 EFO

1. Jósafát, Júda királya uralkodásának 18. évében lett Izráel királya Jórám, Aháb fia Samáriában, és 12 esztendeig uralkodott.

2. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Bár nem annyira, mint apja vagy anyja, hiszen lerombolta Baál oszlopát, amelyet apja emelt.

3. Mégis ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűnéhez, amellyel ő bűnbe vezette Izráelt. Ettől Jórám sem tért el.

4. Moáb királya, Mésa juhtenyésztéssel foglalkozott, és nagyon nagy juhnyájai voltak. Évente 100 000 bárányt és 100 000 kost küldött — megnyírásuk előtt — adó fejében Izráel királyának.

5. Azonban, amint Aháb meghalt, Moáb királya lerázta magáról Izráel fennhatóságát.

6. Emiatt Jórám király elhatározta, hogy hadjáratot indít Moáb ellen, és Samáriából kiindulva összegyűjtötte Izráel egész hadseregét.

7. Majd követeket küldött Jósafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: „Moáb királya föllázadt ellenem. Eljössz-e velem, hogy együtt harcoljunk ellene?” Jósafát ezt válaszolta: „Elmegyek én is, mint te; hadseregem is, mint a te hadsereged; lovaim is, mint a te lovaid.”

8. Majd megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk föl Moáb ellen?” Jórám ezt felelte: „Azon, amelyik Edom sivatagán vezet keresztül.”

9. Így hát három hadsereg vonult föl együtt, három király — Izráel, Júda és Edom királya — vezetésével. Azonban kerülő úton mentek Moáb felé, és 7 nap után már minden vizük elfogyott. Sem a hadseregnek, sem a velük lévő, lábon hajtott állatoknak nem volt ivóvize.

10. Végül Izráel királya fölkiáltott: „Jaj! Látom már, az Örökkévaló csak azért hívta ide ezt a három királyt, hogy kiszolgáltasson minket ellenségeinknek, a moábiaknak!”

11. Jósafát ezt kérdezte: „Nincs itt egy sem az Örökkévaló prófétái közül, hogy általa tanácsot kérhetnénk?” Izráel királyának egyik szolgája válaszolt: „Itt van velünk Elizeus, Sáfát fia, aki Illés segítője volt.”

12. „Bizony, nála van az Örökkévaló beszéde!” — mondta Jósafát. Így hát a három király — Izráel királya, Jósafát és Edom királya — fölkereste Elizeust.

13. De Elizeus így fogadta Izráel királyát: „Minek jöttél ide? Semmi közöm hozzád! Menj apád és anyád prófétáihoz!” Izráel királya azonban így válaszolt: „Kérlek, ne utasíts el! Látod, az Örökkévaló azért hívott össze bennünket — ezt a három királyt és seregeiket —, hogy kiszolgáltasson minket a moábiaknak!”

14. „Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy ha nem lennék tekintettel Jósafátra, Júda királyára, veled szóba sem állnék, még csak rád sem néznék!

15. De jól van, hívjatok ide egy hárfás zenészt!” Amikor az pengetni kezdte hárfáját, az Örökkévaló keze megérintette Elizeust,

16. aki prófétálni kezdett: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Megtelnek vízzel a gödrök ebben a kiszáradt folyómederben!

17. Nem lesz sem szél, sem eső, mégis megtelik az egész meder vízzel. Ihattok bőven belőle, ti is, meg állataitok is.«

18. De még ez is csekélység az Örökkévaló számára. Ezen fölül még a moábiakat is kiszolgáltatja nektek.

19. Elfoglaljátok majd megerősített városaikat, minden fontosabb várost, kivágjátok a hasznos fákat, betömitek forrásaikat, és köveket szórtok szántóföldjeikre.”

20. Másnap reggel, az ételáldozat idején Edom felől hirtelen vízáradat jött, s elöntötte az egész vidéket.

21. A moábiak mind megtudták, hogy a három király hadjáratot indított ellenük. Összegyűjtöttek hát országukból minden fegyverforgató férfit, és a határukhoz vonultak. Ott várták a támadást.

22. Azon a reggelen, amikor fölkeltek, a nap fénye vörösen tükröződött a vízről. A moábiak ezt úgy látták, mintha vér lett volna,

23. és azt mondták: „Nézzétek! Ez csakis vér lehet! Biztosan egymás ellen támadt az a három király, és seregeik egymást kaszabolták le! Most azután rajta, szerezzünk nagy zsákmányt!”

24. De mikor a közelükbe értek, az izráeliek is megindultak, és leverték a moábiakat, akik megfutamodtak. Az izráeli sereg üldözte őket, és sokat levágtak közülük.

25. Elfoglalták városaikat, kivágták hasznos fáikat, betömték forrásaikat, és köveket szórtak szántóföldjeikre. Végül már csak Kír-Haraset városfalai álltak ellen. Az izráeli parittyások azt is körülvették, és ostromolni kezdték.

26. Moáb királya látta, hogy vesztésre áll, ezért maga mellé vett 700 harcost, és kivont karddal megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből Edom királyával szemben, de kudarcot vallottak.

27. Ekkor Moáb királya fogta legidősebb fiát, a trónörököst, és az ostromló sereg szeme láttára égőáldozatul föláldozta a város falán. Ezen annyira fölháborodott az izráeli sereg, hogy abbahagyták az ostromot, és hazatértek Izráelbe.