2 Sámuel 1 EFO

1. Miután Dávid legyőzte az amálekieket, visszatért Ciklágba, és két napig ott maradt. Ez nem sokkal azután történt, hogy Saul elesett a csatában.

2. A harmadik napon egy fiatalember érkezett hozzá Saul táborából. Megszaggatott ruhában jött, és port szórt a fejére, s amikor Dávidhoz érkezett, egészen a földre borult előtte, hogy tisztelettel köszöntse.

3. „Honnan jössz?” — kérdezte tőle Dávid. „Izráel táborából jöttem” — felelte ő.

4. „Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid. A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”

5. De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”

6. A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott.

7. Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem.

8. »Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok.

9. Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!«

10. Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”

11. Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját.

12. Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.

13. Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?” „Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.

14. „Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid.

15. Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt.

16. Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”

17. Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt.

18. Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:

19. Ó, Izráel! Dicsőséged holtan hever a hegyeken! Hogy elhullottak a hősök!

20. Ne szóljatok erről Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin! Nehogy a filiszteusok leányai örüljenek, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek!

21. Gilboa hegyei! Se harmat, se eső ne hulljon rátok többé! Ne teremjetek semmi áldozatra valót, mert ott sározták be a hősök pajzsát! Ott ejtette el Saul is a pajzsát, soha többé nem kenik meg azt olajjal!

22. Jonatán nyila sohasem tévesztett célt, Saul kardja soha nem tért vissza zsákmány nélkül! Mindketten ellenség vérét ontották, erős harcosok húsába vágtak.

23. Ó, Saul és Jonatán! Mennyire szerettünk benneteket! Mennyire ragaszkodtatok egymáshoz, még a halál sem tudott elválasztani titeket egymástól! Gyorsabbak voltak, mint a sasok, erősebbek, mint az oroszlánok!

24. Izráel leányai, sirassátok Sault, aki bíborba-bársonyba öltöztetett, aranyláncokkal ékesített titeket!

25. Hogy elhullottak a hősök a harcban! Ó, Jonatán, te is ott haltál meg a hegyen!

26. Hogy fáj a szívem érted, barátom, testvérem! Mennyire kedves voltál nekem, hogy szerettelek! Irántam való szereteted csodálatosabb volt, mint az asszonyok szerelme!

27. Ó, hogy elhullottak a hősök, s fegyvereik elvesztek!