2 Sámuel 20 EFO

1. Volt ott egy semmirekellő bajkeverő, Bikri fia, Seba, aki Benjámin törzsébe tartozott. Megfújta a sófárt, hogy összegyűjtse a népet, és kihirdette: „Semmi közünk többé Dávidhoz, nincs nekünk közünk Isai fiához! Térj vissza sátraidba, Izráel!”

2. Ennek hatására az Izráel népéhez tartozók mind otthagyták Dávidot, és Sebát, Bikri fiát követték. Csak Júda törzse maradt a királyuk, Dávid mellett, amint a Jordántól Jeruzsálem felé vonult a menet.

3. Amikor Dávid megérkezett Jeruzsálembe, a palotájába, hívatta azt a tíz másodfeleségét, akiket a palota őrzésére hátrahagyott, amikor elmenekült a városból. Egy külön épületben helyezte el őket, gondoskodott róluk, őriztette őket, de többé nem közeledett hozzájuk. Ezek az asszonyok azután halálukig ott éltek, mintha özvegyek lettek volna.

4. Azután Dávid parancsot adott Amászának, hogy három nap alatt gyűjtse össze hadseregét egész Júdából, és álljon készen a harcra seregével együtt.

5. Amásza tehát elindult, hogy teljesítse a király parancsát, de a megadott határidőre nem tért vissza.

6. Emiatt Dávid parancsot adott Abisajnak: „Vedd magad mellé a legjobb katonáimat, és azonnal indulj Seba, Bikri fia üldözésére, mert ha bemenekül egy erős városba, akkor már nem tudjuk elfogni! Ez a Seba még nagyobb bajt okozhat, mint Absolon!”

7. Abisaj vezetésével tehát Jóáb emberei: a kerétiek és pelétiek meg a többi kiváló harcos kivonult Jeruzsálemből, hogy Sebát üldözze.

8. Amikor a Gibeon melletti nagy sziklához érkeztek, Amásza jött velük szembe. Jóáb, aki teljes fegyverzetben volt, eléje ment, hogy köszöntse, és közben a tőrét a földre ejtette.

9. Így köszöntötte Amászát: „Békesség neked, testvérem!” Majd jobb kezével megfogta Amásza szakállát, hogy megcsókolja az arcát.

10. Eközben Amásza, nem figyelt arra, hogy Jóáb kezében tőr van. Jóáb ekkor egészen közelről hasba szúrta Amászát, aki összerogyott, és belső részei a földre omlottak. Jóáb nem nyúlt hozzá többet, mert Amásza azonnal meghalt. Azután Jóáb és Abisaj — akik testvérek voltak — tovább üldözték Sebát.

11. Jóáb egyik embere odaállt Amásza holtteste mellé, és ezt kiáltotta a mellette elhaladó katonáknak: „Aki Jóábbal és Dáviddal tart, az siessen Jóáb után!”

12 . A katonák mégis megálltak, amint látták Amásza vérbefagyott holttestét az út közepén. Ezért a testet félrehúzták az útról a mezőre, és letakarták valami ruhával. Ezután már mindenki sietett tovább Jóábot követve, Seba üldözésére.

14. Eközben Seba átvonult az északi törzsek, vagyis Izráel területén, egészen Ábél-Bét-Maaka városáig. Bikri egész rokonsága összegyűlt, és mind csatlakoztak Sebához.

15. Jóáb és csapata Ábél-Bét-Maakában érte utol Sebát. Körülzárták a várost és ostromolni kezdték. Sáncot emeltek, és rombolták a falakat.

16. A városban azonban volt egy nagyon eszes asszony, aki kikiáltott az ostromlóknak: „Figyeljetek rám! Hívjátok ide, kérlek, Jóábot, mert beszédem van vele!”

17. Amikor Jóáb odament a falhoz, az asszony megkérdezte: „Te vagy Jóáb?” „Igen, én vagyok” — mondta Jóáb. „Kérlek, hallgasd meg szolgálóleányodat!” — folytatta az asszony. „Beszélj csak, meghallgatlak” — bíztatta Jóáb.

18. Akkor az asszony ezt mondta: „A régi időkben azt mondták: »Kérjetek csak tanácsot Ábél városában, akkor biztosan el tudjátok simítani az ellentétet!«

19. Én békeszerető és hűséges izráeli vagyok, te pedig el akarsz pusztítani bennünket! Le akarod rombolni Izráel egyik városát, amely olyan a környező falvak számára, mint anya a gyermekeihez? Miért pusztítanád el az Örökkévaló tulajdonát?”

20. Jóáb így válaszolt: „Isten mentsen! Dehogy akarom elpusztítani! Nem akarok én semmit lerombolni!

21. Egészen másért jöttem! Van egy ember a városotokban, aki föllázadt Dávid király ellen. A neve Seba, Bikri fia, és Efraim dombvidékéről jött. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulunk a város alól!” „Rendben van — válaszolta az asszony —, hamarosan kidobjuk neked annak az embernek a fejét a falon keresztül!”

22. Ezután az asszony bölcsen beszélt a város lakóival, akik elfogadták a tanácsát. Sebát kivégeztették, majd a fejét levágták, és kidobták Jóábnak. Jóáb pedig megfújatta a sófárt, és jelt adott seregének a hazatérésre. Elmentek a város alól, és mindenki hazatért a családjához. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment a királyhoz.

23. Ezután ismét Jóáb lett Dávid hadseregének, vagyis egész Izráel seregének fővezére. Benája, Jójádá fia lett a kerétiek és pelétiek kapitánya.

24. Adórám volt a felügyelője azoknak, akiket kényszermunkára fogtak. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása.

25. Sejá volt a királyi íródeák, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak.

26. Ezen kívül még a jáíri Írá is Dávid papja volt.