Cselekedetek 15 EFO

1. Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”

2. Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.

3. Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek.

4. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett.

5. Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”

6. Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést.

7. Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban.

8. Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk.

9. Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.

10. Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el!

11. Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”

12. Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között.

13. Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim!

14. Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek.

15. A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:

16. »Azután majd visszatérek, és újjáépítem Dávid összedőlt sátorát. Újra fölépítem romjaiból, és helyreállítom,

17. hogy az Izráelen kívüli népek is megkeressék az Örökkévalót, minden nemzetből azok, akik az én nevemet viselik. Így szól az Örökkévaló, aki mindezt meg is teszi.«#15:16–17 Idézet: Ám 9:11–12.

18. »Mindezt pedig az Örökkévaló kezdettől fogva tudta.«

19. Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek.

20. Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy ne egyenek olyan ételt, amelyet valaki bálványoknak ajánlott fel, mert az tisztátalan, ne kövessenek el szexuális bűnt, ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér.

21. Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”

22. Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között.

23. Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben: „Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.

24. Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel.

25. Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel,

26. akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért.

27. Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt.

28. A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:

29. ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel, ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt. Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek. Isten veletek!”

30. Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet.

31. Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket.

32. Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket.

33. Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket.

34. #15:34 Néhány görög nyelvű kéziratban szerepel a 34. vers: „De Szilász úgy határozott, hogy ott marad.”

35. Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.

36. Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”

37. Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak.

38. Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni.

39. Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott,

40. Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult.

41. Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.