Cselekedetek 22 EFO

1. „Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg, hadd védekezzem előttetek!”

2. Amikor az emberek meghallották, hogy az anyanyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta:

3. „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Szenvedélyes buzgósággal akartam Istent szolgálni, ahogyan most ti is,

4. ezért halálra üldöztem Jézus tanítványait. Letartóztattam, és bebörtönöztem őket, férfiakat és nőket egyaránt. Egyeseket közülük ki is végeztek.

5. A főpap és az egész Főtanács a tanúm, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyekkel Damaszkuszba mentem, hogy ott is letartóztassam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszahozni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”

6. „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett, s már közeledtem Damaszkuszhoz, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.

7. Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«

8. Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Az a názáreti Jézus, akit te üldözöl.«

9. Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották.

10. Ekkor megkérdeztem: »Most mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.«

11. Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be a városba.

12. Élt abban a városban egy Anániás nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt.

13. Odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, nyerd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt.

14. Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond.

15. Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál.

16. Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az ő nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«

17. Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, Jézust láttam látomásban.

18. Azt mondta nekem: »Siess, gyorsan menj el Jeruzsálemből, mert itt nem fogadják el, amit rólam mondasz!«

19. Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógából a másikba mentem, letartóztattam, börtönbe zártam és megveretésre ítéltettem azokat, akik benned hisznek!

20. Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott, én is ott álltam, és helyeseltem, az ő kivégzését. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megkövezték őt«.

21. Jézus azonban ezt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, az Izráelen kívüli népekhez.«”

22. Az összegyűltek eddig a szóig csendben hallgatták Pált, ekkor azonban ismét ordítozni kezdtek: „Tüntesd el az ilyet a föld színéről! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”

23. Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.

24. A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Így akarta Pált kivallatni, hogy miért kiabáltak rá ilyen haragosan.

25. Amikor lekötözték a megkorbácsoláshoz, Pál megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”

26. Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római polgár!”

27. A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római polgár vagy?” „Az vagyok” — mondta Pál.

28. „Én sokat fizettem a római polgárjog megszerzéséért” — mondta a parancsnok. „Én pedig már római polgárnak születtem” — felelte Pál.

29. Ekkor azonnal abbahagyták a kínvallatás előkészületeit. A parancsnok is megijedt, mert megértette, hogy egy római polgárt tartóztatott le.

30. A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók, ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pálról levették a bilincseket, majd elővezették az erődből, és a Főtanács elé állították.