Cselekedetek 24 EFO

1. Öt nappal később Anániás főpap néhány idős zsidó vezetővel együtt lement Cézáreába. Magukkal vittek egy Tertullusz nevű ügyvédet, hogy ő mondja el a kormányzó előtt, mivel vádolják Pált.

2. Amikor Pált elővezették, Tertullusz vádbeszédet tartott: „Nagyra becsült Félix, neked köszönjük, hogy hosszú ideje békében élünk! Bölcsességeddel sok fontos változást hoztál országunkban.

3. Ezt minden körülmények között és mindenhol nagy hálával ismerjük el.

4. De hogy ne raboljuk tovább az idődet, most arra kérünk, hallgasd meg rövid beszédünket!

5. Ez az ember nagy bajkeverő, aki az egész világon zűrzavart kelt a zsidók között. Ő a názáretiek szektájának a vezetője.

6 7. Még a Templomot is meg akarta szentségteleníteni, de ebben megakadályoztuk.#24:6–8 megakadályoztuk Néhány kéziratban ezután következik: „és meg akartuk ítélni a saját törvényünk szerint. 7 Liziász parancsnok ekkor közbelépett, és erőszakkal kivette a kezünkből. 8 Liziász azt parancsolta, hogy akik vádolni akarják, jöjjenek eléd.” Ha kikérdezed, te is meggyőződhetsz azokról a dolgokról, amelyekkel vádoljuk.”

9. A többi zsidó vezető is bizonygatta, hogy Tertullusz mindenben igazat mondott.

10. Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő így válaszolt a vádakra: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örülök, hogy előtted védekezhetek.

11. Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam.

12. Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.

13. Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak.

14. Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan az Úr Útjának követői teszik. Akik engem vádolnak, ezt az Utat szektának tekintik, és ellenzik. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva.

15. Ugyanazt várom és remélem, mint a vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat.

16. Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.

17. Sok éven át távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem a népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be.

18. A tisztulási szertartás közben talált rám a Templom területén néhány, kis-ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem csődület, sem nem okoztam zűrzavart.

19. Nekik kellett volna ide jönniük, hogy előtted vádoljanak, ha valami panaszuk van ellenem.

20. Vagy mondják el neked ők maguk, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy miben találtak bűnösnek, amikor a Főtanács kihallgatott engem.

21. Legfeljebb csak azért vádolhatnak, mert akkor azt kiáltottam: Azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.”

22. Ekkor Félix kormányzó — aki már sok mindent tudott az Úr Útjának követőiről — elnapolta a tárgyalást: „Majd akkor döntök az ügyedben, amikor Liziász parancsnok is ide jön.” Ezzel berekesztette a meghallgatást.

23. A századosnak megparancsolta, hogy tartsák védőőrizet alatt Pált, és a barátainak engedjék meg, hogy meglátogassák és szolgáljanak neki.

24. Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó származású volt. Előhozatta Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.

25. De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, az önfegyelmezésről és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”

26. Ugyanakkor azt is remélte, hogy Pál majd megvesztegeti, ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.

27. Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett, aki azonban Pált nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.