Dániel 3 EFO

1. Nebukadneccar király megparancsolta, hogy készítsenek aranyból egy hatalmas bálványszobrot: a magassága 60, a szélessége 6 könyök legyen. Amikor elkészült, felállíttatta a szobrot a Dúrá síkságon, Babilon tartományban.

2. A bálvány felavatására a király összehívatta a tartományok minden tisztviselőjét: a kormányzókat, vezetőket, helytartókat, tanácsosokat, kincstárosokat és bírákat.

3. Ezek tehát mind el is jöttek a felavatási ünnepségre, és megálltak a bálvány előtt, amelyet Nebukadneccar király készíttetett.

4. Akkor a király hírnöke hangosan kihirdette: „Halljátok meg a király szavát! Megparancsolja nektek, bármely néphez, nemzethez is tartozzatok, és bármilyen nyelven is beszéljetek,

5. hogy amikor meghalljátok a hangszerek hangját, boruljatok arcra a szobor előtt! Mikor tehát halljátok, hogy a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek mind megszólalnak, akkor leborulva imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett!

6. Aki pedig nem fog leborulni, és nem akarja imádni a szobrot, azt bedobják a tüzes kemencébe!”

7. Ekkor megszólaltak a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek, mind egyszerre. Amint a sokféle népből és nemzetből összegyűlt, és sok nyelven beszélő sokaság meghallotta a hangszerek hangját, mind leborultak a földre, és imádták az arany bálványszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett.

8 9. Közvetlenül ezután egyes káldeus férfiak bementek Nebukadneccar királyhoz, és bevádolták a zsidókat: „Király, örökké élj!

10. Urunk, királyunk, te rendeletet adtál ki, hogy aki csak meghallja a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangját, amikor azok mind egyszerre szólnak, köteles leborulva imádni az aranyszobrot.

11. Aki pedig nem borul le, és nem imádja a szobrot, azt a tüzes kemencébe fogják dobni.

12. Vannak azonban némely zsidók, akiket te, urunk, királyunk, Babilon tartomány ügyeinek az intézésével bíztál meg, akik nem engedelmeskedtek neked és a parancsodnak, ó király! Név szerint ezekről van szó: Sadrak, Mésak és Abédnegó — ők azok, akik nem tisztelik isteneidet, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet, te, urunk, királyunk, felállíttattál.”

13. Ennek hallatára Nebukadneccar haragra lobbant, és dühösen megparancsolta, hogy ezt a három férfit vezessék elé.

14. Amikor bejöttek, a király megkérdezte őket: „Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tiszteltétek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet én állíttattam fel?!

15. Hajlandók vagytok-e leborulva imádni az aranyszobrot, amelyet én készíttettem, amint meghalljátok, hogy megszólal a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangja? Mert ha nem, akkor azonnal a tüzes kemencébe dobatlak benneteket! Szeretném én azt látni, ki az az isten, aki meg tud menteni titeket a kezemből!”

16. Sadrak, Mésak és Abédnegó ezt felelték: „Nebukadneccar király, nem szükséges, hogy emiatt védekezzünk előtted.

17. Ha így kell lennie, ám legyen! Istenünk, akit szolgálunk, ki tud menteni minket a tüzes kemencéből, és a te kezedből is ki fog menteni, király.

18. De, ha nem tenné, akkor is tudd meg, király, hogy mi nem fogjuk isteneidet tisztelni, sem az arany bálványszobrot imádni, amelyet felállíttattál!”

19. Erre a válaszra a király annyira megharagudott a három ifjúra, és úgy elöntötte az őrjöngő düh, hogy még az arca is eltorzult. Megparancsolta, hogy a kemencét olyan erősen fűtsék fel, amennyire csak lehetséges,

20. azután a legerősebb katonái kötözzék meg ezt a három férfit, és dobják őket a kemence lángjai közé.

21. Így is történt: úgy, ahogy voltak, ruháikkal, palástjukkal és turbánjukkal együtt azonnal megkötözték őket, és mindhármukat bedobták a lángoló, tüzes kemencébe.

22. Mivel azonban a király parancsára a kemencét túlságosan felfűtötték, a kicsapó lángok megölték a katonákat, akik ezt a három férfit bedobták.

23. Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve a tűz közepébe zuhant.

24. Ezután Nebukadneccar király megdöbbent, sietve fölkelt a trónjáról, és ezt kérdezte tanácsosaitól: „Nem három férfit dobattunk be megkötözötten a kemencébe?” A tanácsadók így feleltek: „De igen, felség!”

25. „Akkor hogyan lehetséges, hogy négy férfit látok, akik szabadon járkálnak a tűzben, és semmi bántódásuk nem esett?! A negyedik férfi pedig olyan, mint valami isten!” — mondta a király.

26. Majd odalépett a kemence nyílásához, és bekiáltott: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, a leghatalmasabb Isten szolgái, jöjjetek ki, és álljatok elém!” Azok mindjárt ki is jöttek a kemence tüzéből.

27. A királyi tanácsosok, kormányzók, helytartók és egyéb vezetők mind köréjük gyűltek, és megdöbbenve látták, hogy a tűz cseppet sem ártott ennek a három férfinak! A hajuk szála sem perzselődött meg, a ruháik sem égtek el, sőt, még a füst szaga sem járta át őket!

28. Akkor a király így kiáltott fel: „Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit, akik bíztak benne! Ezek a férfiak, az ő szolgái még a király parancsát is megszegték, és inkább halálra szánták magukat, minthogy más istent imádjanak az ő Istenükön kívül!

29. Ezért most megparancsolom, hogy ha valaki — származzon bármelyik nyelvű népből vagy nemzetből — tiszteletlenül szól Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenéről, azt az embert vágják darabokra, és házát rombolják le! Mert nincs más isten, aki így meg tudna szabadítani!”

30. Ezután a király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót még a korábbinál is magasabb tisztségre emelte a babilóniai tartomány igazgatásában.