5 Mózes 11 HUNB

1. Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, döntéseit és parancsolatait!

2. Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak a fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,

3. azokat a jeleket és cselekedeteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán;

4. és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az Úr mindmáig;

5. és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre;

6. mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Eliábnak a fiaival, amikor feltátotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben.

7. Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghezvitt.

8. Tartsátok meg mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek;

9. és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

10. Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a zöldséges kertet.

11. Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja.

12. Az Úr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év elejétől az év végéig.

13. Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt,

14. akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat.

15. Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz.

16. Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt,

17. mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az Úr ad nektek.

18. Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon.

19. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz.

20. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra,

21. hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.

22. Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok,

23. akkor meghódoltatja előttetek az Úr mindezeket a népeket, nálatok nagyobb és erősebb népeket hódítotok meg.

24. Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok.

25. Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt Istenetek, az Úr, az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek.

26. Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek.

27. Áldást, ha hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, amelyeket én ma megparancsolok nektek.

28. De átkot, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet én ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.

29. Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd azt, mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén.

30. Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett.

31. Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd.

32. De vigyázzatok, teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én ma elétek adok!