5 Mózes 31 EFO

1. Azután Mózes ezt mondta Izráel népének:

2. Figyeljetek rám! Százhúsz éves vagyok már, és nem vezethetlek tovább titeket, mert az Örökkévaló megmondta, hogy nem kelhetek át a Jordánon.

3. Istenünk, az Örökkévaló maga megy át előttetek a Jordánon, ő vezet titeket. Kipusztítja előletek a nemzeteket, amelyek most még azon a földön laknak. Ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué lesz a vezetőtök, ő fog előttetek járni, amikor átmentek arra a földre —, ahogyan az Örökkévaló megígérte.

4. Az Örökkévaló úgy bánik azokkal a nemzetekkel, ahogy elbánt Szihónnal és Óggal, az emóriak királyaival, seregeikkel és országaikkal: teljesen elpusztítja őket.

5. Kiszolgáltatja őket az Örökkévaló nektek, ti pedig úgy bánjatok velük, ahogy megparancsoltam.

6. Ne féljetek, és ne ijedjetek meg tőlük, hanem legyetek erősek és bátrak, mert Istenünk, az Örökkévaló megy veletek, nem hagy cserben, sem el nem hagy titeket.

7. Azután Mózes maga elé hívatta Józsuét, és egész Izráel népe előtt ezt mondta neki: „Józsué, légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy azt nekik adja. A te vezetéseddel fogják birtokba venni.

8. Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”

9. Miután Mózes leírta ezt a Törvényt, átadta az írást a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, meg Izráel vezetőinek,

10 . és ezt parancsolta nekik: „Amikor majd bementek arra a földre, minden hetedik évben olvassátok föl ezt a teljes Törvénykönyvet Izráel egész gyülekezete előtt! Minden hetedik esztendőben — vagyis a szombatévben, az adósságok elengedésének évében —, a Sátorok ünnepén, amikor Izráel egész népe összegyülekezik az Örökkévaló jelenlétében, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kijelöl, akkor olvassátok föl, hogy mindenki hallja!

12. Erre az ünnepre kivétel nélkül mindenkit gyűjtsetek össze: férfiakat és asszonyokat, gyermekeikkel együtt, még a közöttetek lakó idegeneket is! Valamennyien hallják a Törvény igéit, hogy tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, és mindenben gondosan ahhoz igazítsák az életüket, amit a Törvény igéi mondanak!

13. Így minden nemzedék gyermekei — akik addig még nem hallották — tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, minden időben, ameddig csak ott laktok a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre hamarosan bementek, hogy birtokba vegyétek azt.”

14. Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Közeledik az idő, amikor meg kell halnod. Hívd Józsuét, és álljatok elém a Találkozás Sátorában, mert őt akarom megbízni a vezetéssel.” Akkor Mózes és Józsué odament, és megálltak az Örökkévaló előtt.

15. Az Örökkévaló pedig megjelent egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor bejárata fölött.

16. Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Te hamarosan pihenni térsz őseidhez. Azután ez a nép hamar elfordul tőlem, és más isteneket imád majd: azokat, akiket annak a földnek lakosai tisztelnek, amelyre majd bemennek. Elhagynak engem, és megtörik szövetségemet, amelyet kötöttem velük.

17. Emiatt majd haragom föllángol ellenük, én is elfordulok tőlük, elrejtem előlük arcomat, ellenségeik elemésztik őket, sok baj és nyomorúság szakad rájuk. Végül majd föleszmélnek, és azt mondják magukban: »Azért zúdult ránk ez a sok baj, mert Istenünk már nincs velünk!«

18. Én pedig valóban elrejtem arcomat előlük azon a napon, amiatt a gonoszságuk miatt, hogy más istenekhez fordultak.

19. Most pedig jegyezzétek föl ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izráel népét, mert egyszer még bizonyítékul fog szolgálni Izráel ellen.

20. Mert hamarosan beviszem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem őseiknek. Ott majd jómódban élhetnek, jóllakásig ehetnek, s meggazdagodnak. Azután majd más istenekhez fordulnak, azokat imádják és szolgálják, engem pedig megutálnak, és szövetségemet megtörik.

21. Amikor majd emiatt rájuk szakad a sok baj és nyomorúság, ez az ének — amelyet utódaik sem felejtenek soha — tanúskodik majd ellenük, és rájuk bizonyítja bűneiket. Mert még be sem vittem őket arra földre, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom, de már most tudom, hogy milyen kívánságokat hordoznak szívükben, s hogy mit szándékoznak tenni azon a földön.”

22. Mózes tehát még azon a napon följegyezte a következő éneket, és megtanította rá Izráel népét.

23. Azután az Örökkévaló felhatalmazta és megbízta Józsuét, Nún fiát: „Légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről esküvel megígértem, hogy nekik adom! Én veled leszek.”

24. Amikor Mózes befejezte ennek a Törvénykönyvnek az írását,

25. megparancsolta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták,

26. hogy a könyvtekercset helyezzék el az Örökkévaló Szövetségládája oldalánál, hogy bizonyítékul szolgáljon a nép ellen. Azután Mózes ismét Izráel népéhez szólt:

27. Jól tudom, milyen lázadó, engedetlen és nyakas természetűek vagytok. Lám, még itt élek közöttetek, mégis lázadoztok az Örökkévaló ellen! Akkor mennyivel inkább engedetlenek lesztek a halálom után!

28. Gyűljenek hát hozzám vezetőitek: a törzsfők és a tisztségviselők, hogy saját fülükkel hallják ezeket az igéket, és tanúnak hívjam ellenük az eget és a földet!

29. Mert biztosan tudom, hogy halálom után letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek, az egész nép megromlik, és súlyos bűnöket követ el. Emiatt az Örökkévaló megharagszik rátok, és csapásokkal sújt majd benneteket.

30. Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta: