Prédikátor 6 EFO

1. Láttam egy keserves és fájdalmas dolgot az ég alatt, amely nem ritka az emberek között.

2. Vannak olyanok, akiknek Isten nagy vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad. Mindenük megvan, amit csak lelkük megkíván, de Isten nem engedi meg nekik, hogy javaikat élvezzék, hanem valaki másnak adja azokat. Bizony, ez is hiábavalóság, és nagyon fájdalmas dolog!

3. Ha egy apának száz gyermeke születik is, és hosszú életet él, de nem élvezheti mindazt a jót, amit az élet nyújt, s végül még tisztes temetést sem kap, akkor még a halvaszületett gyermek is jobb sorsra jutott, mint ő.

4. Mert az ilyen gyermek hiábavalóságra született, sötétségre megy, még nevét is homály fedi,

5. meg sem pillantotta a napot, és semmit sem ismert meg, mégis édes nyugalomban pihen, nem úgy, mint az a gazdag ember.

6. Ez a gazdag élhetett volna kétezer évig is, de ha nem tudta élvezni az életét, akkor mégis a halvaszületett gyermek a boldogabb! De végül mindketten ugyanoda kerülnek, nem igaz?

7. Az ember egyre csak dolgozik, hogy legyen mit ennie, de az étvágya soha meg nem szűnik.

8. Ugyan miféle maradandó előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Milyen haszna származik a szegénynek abból, ha tudja, hogy kell okosan forgolódni az életben?

9. Jobb, ha élvezed azt, amid van, mint ha csak álmodozol arról, amit lelked kíván. Mert ha mindig mást kívánsz, az is hiábavalóság, és csak arra jó, hogy gyötörd magadat vele.

10 . Isten teremtett téged is, mint a többi teremtményét! Ő uralkodik. Ember vagy, erről nincs mit vitatkozni. Az ember nem vitatkozhat Istennel, mert ő hatalmasabb nálunk, ezen nem lehet változtatni, akármeddig próbálkozunk is vele.

12. Ugyan ki tudja, mi válik az ember javára rövid életének napjaiban, amelyek gyorsan tovatűnnek, mint az árnyék? Ugyan ki tudná megmondani, mi történik a nap alatt, miután nekünk el kell mennünk innen?