Eszter 3 EFO

1 2. Történt ezek után, hogy Ahasvérós király magas tisztségre emelte az agági Hámánt, Hammedátá fiát. Magasabb rangot és nagyobb felhatalmazást adott neki, mint az összes többi előkelő vezetőnek. Azt is megparancsolta, hogy Hámán előtt hajoljon meg a király minden szolgája. A királyi udvarban minden tisztségviselő valóban letérdelt és meghajolt Hámán előtt — egyetlen kivétellel. Márdokeus nem akart sem meghajolni sem leborulni Hámán előtt.

3. A királyi tisztviselők kérdőre vonták emiatt: „Te miért nem engedelmeskedsz a király parancsának?” — kérdezték tőle.

4. Ez naponta megismétlődött, de Márdokeus továbbra sem hallgatott rájuk. Végül az udvari emberek jelentették ezt Hámánnak. Szerették volna látni, hogy Márdokeus — aki elmondta nekik, hogy zsidó származású — tudja-e igazolni a viselkedését Hámán előtt.

5. Hámán szörnyű haragra lobbant, amikor látta, hogy Márdokeus valóban nem térdel le, és nem borul le előtte.

6. Meg akarta öletni Márdokeust, de mikor megtudta róla, hogy zsidó származású, még továbbment. Elhatározta, hogy Márdokeussal együtt annak egész népét is kiirtja a király birodalmának teljes területéről.

7. Sorsvetéssel akarta megállapítani, hogy terve végrehajtására melyik a legkedvezőbb nap és hónap. Így hát Hámán jelenlétében elvégezték a sorsvetést, vagyis a „pur”-t, és az a tizenkettedik (Adár) hónap egyik napját jelölte ki. Mindez Ahasvérós király uralkodásának tizenkettedik évében, az első (Niszán) hónapban történt.

8. Azután Hámán ezt mondta a királynak: „Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él birodalmad minden tartományában. Különleges törvényeik és szokásaik eltérnek minden más népétől. A király törvényeinek sem engedelmeskednek, ezért hasznosabb lenne megszabadulni tőlük.

9. Ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, hogy ezt a népet pusztítsák el, én pedig átadok tízezer talentum ezüstöt a kincstári tisztviselőknek, hogy helyezzék el a kincstárban.”

10. A király ekkor lehúzta ujjáról a birodalmi pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének.

11. „Csak tartsd meg az ezüstöt, azzal a néppel pedig tégy, amit akarsz!” — mondta neki.

12. Az első hónap 13. napján összehívták a király írnokait. Hámán parancsa szerint megírták a leveleket a király kormányzóinak, a tartományok helytartóinak, a népek vezetőinek, a birodalom minden egyes tartományának megfelelő nyelveken. A rendeletet Ahasvérós király nevében írták, és az ő gyűrűjével pecsételték le.

13. Azután futárok vitték szét a király parancsát a birodalom minden tartományába. E szerint a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napján meg kell ölni, el kell pusztítani, és meg kell semmisíteni a tartományban kivétel nélkül minden zsidót: öregeket és fiatalokat, gyermekeket és asszonyokat egyaránt. A megöltek összes vagyona pedig szabad prédának számít, amelyet bárki elvehet.

14. Ezt a királyi parancsot törvényként hirdették ki minden tartományban, és tudatták minden néppel, hogy készüljenek fel arra a napra.

15. A futárok sietve útnak indultak, és a törvényt Súsán városában is kihirdették. A király és Hámán leültek inni, de a város lakossága felháborodott, zavar és félelem támadt.