Eszter 9 EFO

1. Elérkezett a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napja, amelyen a király rendeletét végre kellett hajtani. Ellenségeik azt tervezték, hogy ezen a napon majd legyőzik a zsidókat. Azonban a tervük a visszájára fordult: a zsidók győzték le azokat, akik gyűlölték őket.

2. A zsidók ugyanis Ahasvérós király birodalmának összes tartományában, minden városban összegyűltek, összefogtak, és rátámadtak azokra, akik az elpusztításukat tervezték. Senki sem tudott ellenállni a zsidóknak, mert a többi nép mind félt tőlük.

3. A tartományok kormányzói, a helytartók és más vezetők, és a király hivatalnokai is mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.

4. Ugyanis Márdokeus igen magas tisztséget töltött be a király udvarában, híre elterjedt a birodalom összes tartományában, és hatalma egyre növekedett.

5. A zsidók tehát legyőzték minden ellenségüket: fegyverrel pusztították el őket, és gyűlölőikkel azt tettek, amit csak akartak.

6. Súsán várában is így tettek: ott 500 férfit öltek meg.

7 8. Közöttük volt Hámánnak, a zsidók ellenségének mind a tíz fia is: Parsandáta, Dalfón, Aszpáta, Póráta, Adajla, Aridáta, Parmasta, Ariszaj, Aridaj és Vajzáta. Bár a zsidók megölték ellenségeiket, azoknak a vagyonához egy ujjal sem nyúltak.

11. Még aznap jelentették a királynak, hogy a zsidók hány ellenségüket ölték meg Súsán várában.

12. Ezt hallva a király Eszter királynéhoz fordult: „A zsidók csak Súsán várában 500 férfit öltek meg, közöttük Hámán tíz fiát is! Vajon hányat pusztítottak el akkor a király többi tartományában? Most hát mit kívánsz? Megadom. Mi a kérésed? Teljesítem!”

13. Eszter így felelt: „Ha a király is úgy látja jónak, engedje meg a zsidóknak, hogy Súsán városában holnap is a mai napra érvényes rendelet szerint harcoljanak. Hámán tíz fiának testét pedig akasszák fel, hogy mindenki lássa!”

14. A király kiadta a parancsot Eszter szavai szerint. Súsánban kihirdették a rendeletet, és Hámán tíz fiának a holttestét felakasztották.

15. Súsán városában a zsidók Adár hónap 14. napján is összegyűltek, és ott lévő ellenségeik közül 300 férfit megöltek, de azoknak vagyonához nem nyúltak.

16 . Mialatt Súsánban ez történt, Adár hónap 13. napján a zsidók mindenhol összegyűltek a birodalom tartományaiban, hogy egyesült erővel védekezzenek. Gyűlölőik közül megöltek 75 000 férfit — így szabadultak meg ellenségeiktől — de azoknak vagyonához egy ujjal sem nyúltak. A következő napon, Adár 14. napján megpihentek, és örömünnepet tartottak.

18. A súsáni zsidók a 13. és 14. napon gyűltek össze és harcoltak, csak a 15. napon pihentek meg. Így ők a 15. napot tették az ünnep és az öröm napjává.

19. A vidéken és a falvakban lakó zsidók azonban a 14. napon ünnepeltek nagy lakomával és vidámsággal. Ilyenkor az ünnepi ételekből kóstolót is küldtek egymásnak.

20. Márdokeus feljegyezte ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött a zsidóknak, akik közel vagy távol Ahasvérós király birodalmának tartományaiban éltek.

21. Meghagyta nekik, hogy Adár hónap 14. és 15. napját ezentúl minden évben ünnepeljék meg.

22. Hiszen ezeken a napokon szabadultak meg ellenségeiktől, és ebben a hónapban történt az, hogy szomorúságuk örömre fordult, és gyászukból ünnep született. Meghagyta, hogy ezen a két napon lakomázzanak és örvendezzenek, küldjenek egymásnak kóstolót az ünnepi ételekből; és küldjenek belőle a szegényeknek is, akik ezt nem tudják viszonozni.

23. A zsidók megfogadták, hogy ennek az ünnepnek a megtartását folytatni fogják évről-évre, aszerint, amint Márdokeus megírta nekik.

24. Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, a zsidók ellensége azt tervezte, hogy minden zsidót elpusztít, és sorsot, azaz „purt” húzott, hogy kijelölje a zsidók elvesztésének és kiirtásának napját.

25. Eszter azonban bement a királyhoz, aki írott rendeletben megparancsolta, hogy Hámán gonosz terve szálljon vissza a saját fejére, és őrajta hajtsák végre, amit a zsidókkal akart tenni. Ezért hát Hámánt tíz fiával együtt felakasztották a fára.

26. Azért kapta ez az ünnep a „purim” nevet, mert a sorsvetést „pur”-nak nevezték. Márdokeus levele szerint, és annak emlékére, amit átéltek,

27. a zsidók valamennyien elhatározták, hogy ezt a kétnapos ünnepet azontúl minden évben megtartják a megszabott napokon. De nemcsak ők maguk tartják meg, hanem minden utánuk következő nemzedék is —, meg azok is, akik hozzájuk csatlakoznak.

28. Elhatározták, hogy a Purim megünneplésével mindig emlékezni fognak arra, ami velük történt — minden családban, nemzedékben, városban és tartományban — és ezt az ünnepet soha el nem hagyják, és utódaik sem fognak elfelejtkezni róla.

29. Így hát Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus együtt írtak egy hivatalos rendeletet a Purim ünneppel kapcsolatban. Ezt a rendeletet is a király teljes felhatalmazásával írták — akárcsak az elsőt.

30. Majd Márdokeus kiküldte a hivatalos iratokat a zsidóknak Ahasvérós király birodalmának mind a 127 tartományába. A békesség és igazság üzenetével biztatták őket,

31. hogy tartsák meg a Purim ünnepét a kijelölt napokon, annak megfelelően, ahogyan a zsidó Márdokeus és Eszter királyné meghagyta nekik. Ezt az új ünnepet is ugyanúgy tartsák meg, ahogyan utódaikra nézve is kötelezően megfogadták, hogy a többi ünnepet — a böjt és a jajgatás napjait is — megtartják.

32. Eszter királyné parancsa ilyen módon a Purim ünnepét hivatalossá és kötelezővé tette a zsidók számára — és egyúttal fel is jegyezték azt egy könyvbe.