2 Mózes 15 EFO

1. Akkor Mózes és Izráel népe ezt az éneket énekelte az Örökkévalónak: „Az Örökkévalónak énekelek, mert nagy győzelmet szerzett! Lovat és kocsi-hajtót a tenger mélyébe vetett!

2. Erőm és védelmem az Örökkévaló, megszabadított engem! Ő az én Istenem, őt dicsérem! Őseim Istenét magasztalom!

3. Vitéz harcos az Örökkévaló, JAHVE a neve!

4. A fáraó harci szekerét, egész seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei belefúltak a Vörös-tengerbe!

5. Elborította őket az áradat, a mélybe süllyedtek, mint a kő!

6. Jobb karod ereje, Örökkévaló, meglátszott dicsőségesen, jobb karod ereje szétzúzta ellenségedet!

7. Fenséged dicsősége összezúzta az ellened támadót, haragod tüze megemésztette őket, mint a polyvát.

8. Haragodban ráfújtál a vízre, s az föltornyosult. Megálltak a futkosó hullámok, mint a fal. Megmerevedett a tenger mélységes vize.

9. Az ellenség azt mondta: »Üldözöm őket, utolérem, zsákmányt szerzek kedvem szerint, kivonom kardom, s kiirtja őket karom!«

10. De te csak rájuk fújtál, s elborította őket a tenger! Mint az ólom, a mélybe süllyedtek.

11. Nincs hozzád hasonló az istenek között, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható, dicsőségben és szentségben, félelmetes tetteidben, és csodáidban!

12. Mikor kinyújtottad kezed, elnyelte a föld üldözőinket!

13. De megváltott népedet kegyelemmel és hűséggel vezeted. Hatalmad és erőd vezérli őket szent lakóhelyedre.

14. Hallják ezt a nemzetek, és félelmükben remegnek. Filisztea lakóit rémület fogja el,

15. Edom fejedelmei reszketnek, Moáb vezetői megrettennek, Kánaán lakóinak minden bátorsága elszáll.

16. Mikor látják karod erejét, megrémülnek. Kővé dermednek, míg néped, Örökkévaló, átvonul közöttük. Míg átvonul a nép, amelyet megváltottál magadnak.

17. Beviszed népedet, Örökkévaló, elülteted őket a közeledben, a tulajdon hegyeden, melyet lakóhelyül választottál magadnak, szent helyed körül, Uram, amelyet kezed épített.

18. Az Örökkévaló uralkodik, mint király, örökkön örökké!”

19. Valóban ez történt! Amikor a fáraó, lovas harci szekereivel, Izráelt üldözve benyomult a tenger közepére, az Örökkévaló visszatérítette helyére a vizet, amely elborította a fáraót és seregét. Ugyanakkor Izráel népe száraz lábbal kelt át a tenger közepén.

20. Ekkor Mirjám, Áron testvére, aki próféta volt, csörgődobot vett a kezébe, és úgy vezette az asszonyokat, akik csörgődobjaikkal, énekelve és táncolva követték.

21. Mirjám így énekelt, s az asszonyok ismételték utána: „Énekeljetek az Örökkévalónak, mert nagy győzelmet szerzett! Lovat és kocsi-hajtót a tenger mélyébe vetett…”.

22. Ezután Mózes útnak indította Izráel táborát a Vörös-tengertől Súr pusztája felé. Három napon keresztül vonultak, de sehol sem találtak ivóvizet.

23. Azután egy olyan helyre érkeztek, ahol végre találtak vizet, de az meg ihatatlanul keserű volt. Azt a helyet „Márának”, vagyis keserűnek nevezték.

24. A nép zúgolódni kezdett, és Mózest hibáztatták. „Most honnan vegyünk ivóvizet?” — kérdezték.

25. Akkor Mózes segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz, aki egy fadarabra irányította Mózes tekintetét. Amikor Mózes beledobta a vízbe azt a fadarabot, a víz ihatóvá változott. Az Örökkévaló ott törvényeket és rendelkezéseket közölt a néppel, és próbára tette őket, hogy vajon engedelmeskednek-e neki.

26. Ezt mondta a népnek: „Ha figyelmesen hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha azt teszed, amit ő helyesnek tart, ha engedelmesen követed parancsait és megtartod rendelkezéseit, akkor egyetlen betegséget sem engedek hozzád férni azok közül, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok az Örökkévaló, aki meggyógyítalak téged.”

27. Ezután továbbmentek, majd az Élim-oázisba érkeztek, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt. Ott, a források mellett letáboroztak.