2 Mózes 21 EFO

1. Isten szólt Mózeshez: „Hirdesd ki a következő törvényeket Izráel népének:

2. A pénzért vásárolt izráeli rabszolga csak 6 évig szolgáljon. A hetedik év kezdetén szabadon elmehet, és semmit sem kell fizessen a felszabadulásáért.

3. Ha a szolga egyedül volt, amikor urához került, akkor egyedül is menjen el, amikor fölszabadul. Ha ellenben a feleségével együtt került urához, akkor a feleségével együtt is szabaduljon föl.

4. Ha egyedül jött, s később ura megházasította, a szolgálat évei alatt pedig gyermekei is születtek, akkor a felszabadulása idején csak egyedül mehet el. A felesége és a gyermekei az uránál kell maradjanak.

5. Ha a felszabadított rabszolga a korábbi uránál akar maradni, akkor világosan jelentse ki: »Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, ezért nem akarok fölszabadulni, hanem maradni akarok!«

6. Ezután ura állítsa Isten elé, majd vigye az ajtófélfához vagy az ajtóhoz, és a rabszolga fülét szúrja keresztül egy árral. Ezután a rabszolga élete végéig maradjon uránál, és szolgálja őt.

7. Ha egy izráeli apa eladja a leányát rabszolgának egy másik izráeli férfinek, akkor az ilyen rabszolganő fölszabadulására más törvények vonatkoznak, mint a férfi rabszolgákra.

8. Ha a rabszolganőt ura nem veszi feleségül, de egy idő múlva már nincs vele megelégedve, akkor sem küldheti el magától. Nem adhatja el őt idegennek sem, mert hűtlen lett hozzá. Meg kell engednie, hogy ezt a rabszolganőt annak valamelyik rokona megváltsa és fölszabadítsa.

9. Ha a rabszolganőt az izráeli férfi nem magának, hanem a fiának veszi meg, akkor úgy kell bánnia vele, mintha a saját lánya lenne.

10. Ha ura feleségül veszi a rabszolganőt, majd később egy másik asszonyt is, akkor az első feleségével továbbra is úgy kell bánjon, mint addig: gondoskodnia kell ételéről, ruházatáról, és nem csorbíthatja házastársi jogait sem.

11. Ha ura nem teljesíti mind a három feltételt, akkor a rabszolganőt váltságdíj nélkül fel kell szabadítania.”

12. „Aki úgy megüt egy embert, hogy az belehal, annak halállal kell bűnhődnie.

13. Ha pedig baleset történik, és valaki ennek folytán véletlenül a másik halálát okozza, akkor Isten engedte, hogy ez megtörténjen. Ilyen esetben a nem szándékos gyilkos számára lesznek olyan menedékhelyek, ahová elfuthat. Ezeket a helyeket majd ki fogom jelölni.

14. Aki viszont haragszik a másikra, és előre megfontolt szándékkal gyilkolja meg, azt mindenképpen halállal kell büntetnetek, még akkor is, ha oltáromhoz menekül.

15. Aki apját vagy anyját megveri, halállal lakoljon.

16. Aki embert rabol, az halállal lakoljon, akár nála találják foglyát, akár eladta már az illetőt.

17. Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza, az halállal lakoljon.

18. Előfordul, hogy férfiak összevesznek, és az egyik — kővel, vagy ököllel — úgy megüti a másikat, hogy az ágynak esik, de nem hal meg.

19. Ha ilyenkor a sértett egy idő múlva fölgyógyul, és botra támaszkodva járni is tud, akkor a támadót nem kell külön megbüntetni, de köteles a sértettnek a betegsége miatt kiesett jövedelmét pótolni, és gondozni őt, amíg teljesen föl nem épül.

20. Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megveri bottal, hogy az emiatt a helyszínen meghal, annak a gazdának bűnhődnie kell.

21. De ha a rabszolga egy vagy két nap múlva már ismét képes a munkáját ellátni, akkor a gazdáját nem kell megbüntetni, hiszen a rabszolga a ő tulajdona.

22. Előfordul, hogy férfiak verekednek, és eközben akaratlanul megütnek vagy ellöknek egy terhes asszonyt, aki emiatt elvetél. Ha ezenkívül súlyosabb baj nem történik, akkor a tettes fizessen kártérítést az asszony férjének. Ennek összegét a bírák szabják meg.

23. Ha viszont valamilyen súlyosabb veszteség vagy baj származik az asszony sérüléséből, akkor a tettes büntetése az asszony veszteségéhez igazodjon. Életét adja kárpótlásul annak életéért,

24. szemét a szeméért, fogát a fogáért, kezét a kezéért, lábát a lábáért,

25. égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.

26. Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megüti, hogy az egyik szemére megvakul,

27. vagy az egyik foga kitörik, akkor kárpótlásul fel kell szabadítania!”

28. „Ha bika vagy ökör úgy felöklel egy férfit vagy asszonyt, hogy az meghal, az állatot meg kell kövezni, de a húsát nem szabad megenni. Az állat gazdája azonban ártatlan.

29. De ha az állat korábban is öklelős természetű volt, és a gazdáját erre figyelmeztették, akkor a gazdája felelős érte, hiszen zárt helyen kellett volna tartania. Ilyen esetben az állatot meg kell kövezni, és a gazdája halállal bűnhődjön.

30. Abban az esetben, ha az öklelés miatt elhunyt ember családja elfogad váltságdíjat az állat gazdájától, a gazdának nem kell meghalnia. Viszont ki kell fizetnie életéért a váltságdíjat annak megfelelően, ahogy a bírák azt kivetik rá.

31. Ez a szabály érvényes akkor is, ha az öklelős állat valakinek a leányát vagy fiát ölte meg.

32. Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklelt föl, az állat gazdája fizessen kártérítésül a rabszolga urának 30 sékel ezüstöt, és az állatot kövezzék meg.

33. Előfordulhat, hogy valaki nyitva felejti a ciszterna nyílását, vagy ciszternát ás, de nem fedi be azt. Ha ilyenkor egy ökör vagy szamár beleesik,

34. a ciszterna tulajdonosa meg kell térítse az állat árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig az övé lesz.

35. Ha valakinek az ökre vagy bikája úgy felökleli a másik ember ökrét vagy bikáját, hogy az elpusztul, akkor adják el az élő állatot, és az árát felezzék meg. Hasonlóképpen felezzék meg az elhullott állatot is.

36. De ha az ökör vagy bika korábban is öklelős természetű volt, akkor gazdája felelős azért, ami történt, mert nem vigyázott az öklelős állatra. Ilyen esetben az elhullott állatért cserébe egy másikat kell adjon, és az elhullott állat lesz az övé.”