Logo
🔍

2 Mózes 33 HUNB

«

1. Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt.

2. Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.

3. Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton.

4. Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit.

5. Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük.

6. Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva.

7. Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az Urat kereste.

8. Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba.

9. Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az Úr.

10. Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál.

11. Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.

12. Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.

13. Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!

14. Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?

15. Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!

16. Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.

17. Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.

18. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!

19. Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.

20. Orcámat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.

21. És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!

22. És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok.

23. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

»