Ezékiel 11 EFO

1. Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát.

2. Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.

3. Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!«

4. Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”

5. Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban!

6. Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”

7. Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból.

8. Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló —,

9. kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.

10. Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.

11 . Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”

13. Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”

14. Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

15. „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«

16. Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.«

17. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!

18. Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található.

19. Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok,

20. hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké.

21. De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”

22. Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet.

23. Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy tetején, amely a várostól keletre fekszik.

24. Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába, a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás.

25. Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.