Ezékiel 17 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

2. „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet!

3. Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.

4. Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta, s a kalmárok földjére vitte, kereskedők városába helyezte.

5. Majd választott egy vesszőt az országból, s mint fűzfát a folyópartra, termékeny földbe ültette.

6. Kihajtott a vessző, terebélyes szőlővé fejlődött, dúsan termett, de alacsony maradt. Hajtásait a sas felé növelte, gyökereit felé fordította.

7. De jött egy másik sas, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár, és lám, a szőlő most feléje növesztette hajtásait és gyökereit, tőle várta, hogy táplálja és öntözze.

8. Pedig jó földbe ültették, gondozták, öntözték, lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő, ha ültetése helyén marad.”

9. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek? Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül, leszaggatja gyümölcseit, elszárad annak minden levele, hajtása! Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg, elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!

10. Jó helyre ültették, de vajon felnő-e? Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja! Ott pusztul el, ahová ültették, ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”

11. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

12. „Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába.

13. Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba,

14. hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.

15. De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget?

16. Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte!

17. A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.

18. Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”

19. Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell!

20. Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem.

21. Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”

22. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Én magam veszek egy ágat a magas cédrusról, hogy elültessem, zsenge hajtást vágok le a csúcsáról, és csemetének ültetem egy magasra emelkedő hegyre.

23. Izráel magas hegyére plántálom, hogy ágakat neveljen és teremjen, hatalmas nemes cédrussá fejlődjön, gyönyörű fává növekedjen. Rajta fészkelnek majd az égi madarak, ágai árnyékában pihennek mindenféle szárnyasok.

24. Akkor mind megtudják a fák erdőn-mezőn, hogy én, az Örökkévaló tettem a magas fát alacsonnyá, s a kicsiny csemetét hatalmassá! Kiszárítottam a zöldellő fát, s virágba borítottam a szárazat! Én, az Örökkévaló megígértem, és meg is teszem!”