Ezékiel 19 EFO

1. Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Ezt a gyászéneket énekeld Izráel fejedelmeiről:

2. »Mi volt szülőanyád? Nőstény oroszlán! Oroszlánok között hevert, fiatal oroszlánok közt nevelte kölykeit.

3. Egyik kölykét felnevelte, akiből ifjú oroszlán lett, és megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.

4. Ordítását meghallották a népek, csapdába ejtették, láncra fűzték, fogolyként Egyiptomba vitték.

5. Anyja csak várta, de látta, hogy hiába. Akkor felnevelte a másik kölykét, akiből ifjú oroszlán lett,

6. s együtt vadászott a többiekkel. Ifjú oroszlán lett belőle, megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.

7. Elpusztított várat, várost és lakost, rettegett ordításától az ország.

8. De a környező népek összefogtak ellene, verembe ejtették,

9. láncra verték, ketrecbe zárták, Babilon királya elé hurcolták. Börtönbe vetették, hogy ne hallja hangját senki többé Izráel hegyein.

10. Szülőanyád, mint a víz mellé ültetett szőlő, sok hajtást nevelt, bőven teremte gyümölcsét, hiszen volt vize elég.

11. Erős vesszőket nevelt, királyi jogarnak valót. Magasra nőtt, kiemelkedett a fák közül, sűrű ágait, dús lombját mindenki csodálta.

12. De nagy haraggal gyökerestül kitépték, földre terítették, gyümölcsét a forró keleti szél pusztította el. Erős hajtásait letörték, s azok megszáradtak, végül tűzre dobták őket.

13. Most e szőlőt puszta sivatagba ültették, szomjú és száraz földbe plántálták.

14. Egyik vesszejéből tűz csapott ki, elégette minden gyümölcsét, nem maradt rajta erős vessző, királyi jogarnak való.« Gyászének ez, és gyász idején fogjátok énekelni.”