Ezékiel 24 EFO

1. A száműzetés kilencedik évében, a tizedik hónap tizedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

2. „Ember fia, jegyezd fel ezt, és a mai napot: »Babilon királya a mai napon seregével ostrom alá vette Jeruzsálemet.«

3. A lázadó és engedetlen népnek, Izráelnek pedig mondd el ezt a példázatot! Szólj hozzájuk: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Tedd fel a tűzre a fazekat! Tedd a tűzre, önts bele vizet!

4. Rakj bele húst, combját és lapockát, válogatott jó darabokat, töltsd meg a legjobb falatokkal!

5. A nyáj legjavából válassz vágnivalót! Rakj alá nagy tüzet, forrald erősen, hogy még a csontok is főjenek szét benne!

6. Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Jaj a gyilkosok városának, ennek a rozsdás fazéknak, amelyre rozsdája úgy tapad! Dobd ki belőle a húst, mert a rozsda miatt ehetetlen! Szedd ki belőle mind, válogatás nélkül!

7. Bizony, olyan Jeruzsálem is, mint ez a rozsdás edény, mert a városban kiált áldozatok vére, az ártatlanul meggyilkoltak vére a sziklán! Nem a földre folyt vérük, nem takarták be azt porral.

8. Bizony, kopasz sziklára folyt az a vér, hogy el ne takarja semmi, s hogy haragom hevében bosszút álljak a városon!

9. Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló — jaj a gyilkos városnak, mert nagy tüzet gyújtok alája!

10. Gyűjtsétek a fát, gyújtsatok tüzet, főzzétek a húst, fűszerezzétek meg, szítsátok a tüzet, míg a csontok is odaégnek!

11. Hagyd a tűzön még üresen is, tüzesedjen fel az edény, tisztuljon meg a tűzben egészen, égjen le rozsdája róla!

12. De hiába vesződtem vele, nem tisztult meg rozsdájától, hiába hevítette a tűz, rozsdája rajta maradt.

13. Bizony, rajtad maradt a szenny, Jeruzsálem, hiába tisztítottalak! Nem is leszel tiszta, amíg ki nem töltöm rajtad haragom!

14. Én, az Örökkévaló mondtam ezt, hát így is lesz! Megteszem, nem vonom vissza, nem könyörülök, nem is szánakozom. Tetteid és életed szerint büntetlek meg!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

15. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

16. „Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte!

17. Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”

18. Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem. Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

19. Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”

20. Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám:

21. Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!

22. Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort,

23. turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok.

24. Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”

25 . „Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet. Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt.

27. Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”