Ezékiel 28 EFO
1. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
2. „Ember fia, szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Milyen gőgös lettél! Azt mondtad: »Isten vagyok én! Isten trónján ülök a tenger közepén!« Pedig csak ember vagy, nem isten, hiába képzeled, hogy szíved olyan, mint Istené!
3. Azt hiszed, bölcsebb vagy Dánielnél, s nincs titok, ami elrejtőzhet előled?
4. Mekkora gazdagságot szereztél, kincstáradba drága kincseket gyűjtöttél! Erre használtad bölcsességed és értelmed!
5. Bölcsességed vagyonodat növelte, kereskedésed pedig hatalmadat, de szíved felfuvalkodott gazdagságod miatt!”
6. Ezt mondja hát Uram, az Örökkévaló: „Mivel azt gondoltad, hogy szíved olyan, mint Istené, lásd, így bánok veled:
7. idegeneket küldök rád, a legvadabb népek támadnak ellened, bölcsességed szépségét fegyverrel pusztítják el, s fényességedet bemocskolják!
8. Seregük sírba taszít, a halálra sebzett tírusziak halálával pusztulsz el te is a tenger közepén.
9. Mikor kivont karddal rád ront gyilkosod, mondhatod-e neki: »Isten vagyok én, megállj!« Pusztán ember vagy, megtudod akkor, nem isten, mert kezéből meg nem szabadulsz!
Siratóének Tírusz királyáról10. Körülmetéletlenek halálával halsz meg, kegyetlen idegenek keze döf keresztül, szavamra mondom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
11. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
12. „Ember fia, ezt a gyászéneket énekeld Tírusz királyáról, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: A tökéletesség mértéke voltál, bölcsességgel és szépséggel teljes!
13. Isten kertjében, az Édenben jártál. Minden drágakő téged ékesített: rubin, topáz, gyémánt, krizolit, ónix, jáspis, zafír, gránát és smaragd. Teremtésed napján foglalták aranyba mindegyiket.
14. Felkent kerub voltál Isten szent hegyén, aki szárnyaival védelmez. Tüzes kövek között jártál.
15. Teremtésedtől fogva tökéletes voltál, amíg gonoszságot nem találtam benned.
16. Kereskedésed meggazdagított, gazdagságod erőszakossá tett, így vétkeztél. Ezért ledobtalak Isten hegyéről, száműztelek a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!
17. Szépséged miatt szíved felfuvalkodott, fényességed miatt bölcsességed megromlott, ezért a földre dobtalak, királyok szeme elé hajítottalak, hogy mind lássanak.
18. Szentélyedet bemocskolták súlyos bűneid, meggyalázták kereskedésed vétkei. Ezért tüzet hoztam ki belőled, hogy megemésszen téged, porig égesse dicsőséged, hadd lássa vesztedet minden földi lakó!
Prófécia Szidón ellen19. Mind, akik ismertek a népek között, megrémültek bukásod miatt, s elborzadtak szörnyű veszteden. Mindörökre végeztem veled!”
20. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
21. „Ember fia, fordulj Szidón felé, és prófétálj ellene!
22. Szólítsd meg, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellened fordulok, Szidón, és dicsőséget szerzek nevemnek azáltal, amit veled teszek! Végrehajtom rajtad ítéletemet, megbüntetlek, s akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor szentnek mutatom magam, és ítéletet hozok rátok.
Prófécia az Izráelt környező népekről23. Mert halálos járványt küldök Szidónra, utcáin vér folyik majd, lakosait karddal vágják le, ellenség veszi körül mindenfelől. Akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
24. „Eljön az idő, amikor a környező népek közül többé egyik sem lesz szúrós tövis, vagy fájdalmas sebet ejtő tüske Izráel népe számára. Akkor fogja Izráel megérteni és elismerni, hogy én vagyok Uruk, az Örökkévaló!”
25. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amikor majd összegyűjtöm Izráel népét a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket, akkor majd megtanulják a nemzetek tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Akkor majd Izráel újra a saját földjén lakik, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.
26. Igen, biztonságban fognak ott élni, házakat építenek és szőlőt telepítenek. Mivel megítélem és megbüntetem a körülöttük lévő népeket, akik lenézték és megvetették Izráelt, mindannyian megértik és elismerik, hogy én, az Örökkévaló vagyok Izráel Istene.”