Ezékiel 35 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

2. „Ember fia, fordulj Széír hegye felé, és prófétálj ellene!

3. Ezt mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Széír hegye, ellened fordulok! Rád emelem kezem, és pusztasággá teszlek!

4. Városaid lerombolom, mindenestől elpusztítalak. Akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!

5. Örökösen gyűlölködtél! Izráel fiait kiszolgáltattad ellenségük fegyverének veszedelmük idején, végső megbüntetésük napján.

6. Ezért hát, életemre mondom, én is kiszolgáltatlak a vérontásnak és a halálnak! Bizony, üldözőbe vesz a halál téged, Edom! Szerettél vért ontani? Hát üldözzön téged is a vérontás és halál! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —

7. Elpusztítom Széír hegyét, teljesen elpusztítom! Kiirtom belőle mind, aki kapuján kilép, s mind, aki városába visszatér.

8. Edom hegyeit megöltekkel borítom be, fegyver által elhullottak töltik meg völgyeit, halottai ott hevernek majd a dombokon és a folyók partján.

9. Városaid örökre lakatlanok lesznek, örökre puszta romhalmok maradnak. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!

10. Azt mondtad: »Júda és Izráel, ez a két ország az enyém lesz! Elfoglalom, megkaparintom őket magamnak!«” De az Örökkévaló ott lakik Izráel földjén!

11. Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Életemre mondom, ahogy te bántál népemmel, én is úgy bánok veled, Edom: haraggal, féltékenységgel és gyűlölettel! Népemmel megismertetem magam, mikor megbüntetlek téged.

12. Te pedig, Edom, megtudod, hogy én, az Örökkévaló, hallottam minden szót, mikor Izráel hegyeit gyaláztad! Mert azt mondtad: »Nézzétek, Izráel elpusztult! Országa nekünk jut zsákmányul!«

13. Kevély szavaiddal ellenem szóltál, nagy hangon, dicsekedve, sokszor. Én hallottam minden szavad!

14. Emiatt — azt mondja Uram, az Örökkévaló — elpusztítalak, Edom, az egész föld örömére.

15. Ahogy örültél Izráel öröksége pusztulásának, úgy bánok én is veled: elpusztítalak! Lakatlan rommá lesz Széír hegye, és egész Edom mindenestül. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”