Ezékiel 36 EFO

1. „Ember fia, prófétálj Izráel hegyeinek! Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg az Örökkévaló szavát!

2. Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek kárörvendve mondták rólatok: »Haha! Az ősi magaslatok végre a birtokunkba kerültek!«

3. Ezért hát prófétálj, és szólj Izráel hegyeihez: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek lerombolták városaitokat, és mindenfelől letapostak benneteket, hogy a nemzetek hatalmukba kerítsenek, és leigázzanak titeket. Az emberek rosszindulattal beszélnek rólatok, és rágalmaznak benneteket.

4. Ezért hát, Izráel hegyei, halljátok meg Uram, az Örökkévaló szavát, aki ezt üzeni a hegyeknek és völgyeknek, a domboknak és folyóknak, az elpusztult romoknak és kihalt városoknak, amelyeket a környező nemzetek maradéka gúnyolt és kirabolt:

5. Izzó haraggal és féltékenységgel szóltam Edom egész népe és a többi nemzetek ellen, akik földemet elfoglalták és jogtalanul birtokba vették. Bizony, azok a népek kárörvendő szívvel és megvetéssel lerohanták, és kirabolták földemet!

6. Te pedig, Ezékiel, prófétálj Izráel földjéről, és ezt mondd a hegyeknek, völgyeknek, domboknak és folyóknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Izzó haragomban és féltékenységemben szóltam, mert a nemzetek gyalázkodását kellett elviselnetek.

7. Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló: Felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy akik eddig titeket gyaláztak, ezután azoknak a környező nemzeteknek kell viselniük majd gyalázatukat és szégyenüket!

8. Ti pedig, Izráel hegyei, növesszetek új fákat és neveljetek gyümölcsöket népemnek, Izráelnek, mert hamarosan visszatérnek földjükre!

9. Izráel földje, lásd, én veled vagyok, hozzád fordulok, és újra szántani-vetni fognak rajtad!

10. Megszaporítom lakosaidat, megsokasítom Izráel nemzetét, újjáépítik a romokat, felépítik városaidat.

11. Embert és állatot egyaránt megsokasítok rajtad, Izráel földje. Megszaporodnak, megsokasodnak földeden, és benépesítik az elhagyott városokat, mint régen. Még több jót teszek veletek, mint kezdetben. Akkor megérted és felismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!

12. Ó, Izráel földje, embereket hozok hozzád, sokan járnak majd földeden! Birtokba vesz népem, Izráel, mint jogos örökségét, tulajdonát. Te pedig, föld, nem falod fel gyermekeiket soha többé!”

13. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azt mondják rólad a nemzetek, ó Izráel földje: »Emberevő vagy, s népedet gyermektelenné teszed!«

14. Én pedig azt mondom: Embert többé nem eszel, s népedet nem teszed gyermektelenné soha! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —

15. Többé nem engedem, hogy a nemzetek gyalázzanak, szidalmaik nem hullanak reád, és népedet többé gyermektelenné nem teszed!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

16. Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

17. „Ember fia, ameddig Izráel népe a saját földjén lakott, bemocskolta azt életmódjával és gonosz tetteivel. Olyan tisztátalan lett előttem e nép élete, mint az asszonyok tisztátalansága havi ciklusuk idején.

18. Izráel népe sok gyilkosságot követett el, és bálványokat imádtak — ezekkel tisztátalanná tették földjüket. Emiatt izzó haragom zúdítottam rájuk,

19. szétszórtam őket a nemzetek közé, és elszélesztettem őket az országokban. Életük és gonosz tetteik szerint büntettem meg őket.

20. A nemzetek között, ahová kerültek, népem szégyent hozott rám, és szent nevemet miattuk nem tisztelték a nemzetek, mert ezt mondták róluk: »Ez a nép az Örökkévaló népe, mégis kiűzték őket az Örökkévaló földjéről!«

21. Én azonban nem tűrhetem a szégyent, hogy szent nevemet így bemocskolják! Izráel népe ugyan valóban szégyent hozott nevemre minden helyen, ahová szétszóródtak a nemzetek között, de ez nem maradhat így!

22. Mondd meg hát, Ezékiel, Izráel népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy amit teszek, nem értetek teszem, hanem szent nevemért, amelyre szégyent hoztatok a nemzetek között, ahová szétszóródtatok!

23. Minden kétséget kizáróan be fogom bizonyítani, hogy nevem valóban szent és hatalmas! Annak ellenére, hogy szégyent hoztatok nevemre a nemzetek között, akik között laktok, a nemzetek meg fogják tudni, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Igen, amikor ti majd igazán tiszteltek engem, én pedig azzal, ahogyan veletek bánok, bebizonyítom, hogy szent vagyok — és mindezt a népek szeme láttára teszem —, s akkor fogom helyreállítani nevem megbecsülését!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

24. „Fölveszlek a nemzetek közül, összegyűjtelek minden országból, és hazaviszlek titeket a saját országotokba.

25. Azután tiszta vizet hintek rátok, tisztára mosdatlak minden tisztátalanságotokból, összes bálványaitoktól megtisztítalak.

26. Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek.

27. Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek, és törvényeimnek engedelmeskedjetek.

28. Őseitek földjén laktok majd, melyet tőlem kaptak, népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.

29. Megőrizlek minden tisztátalanságotoktól, gabonátokat megszaporítom, hogy aratásotok bőséges legyen, s nem küldök rátok éhínséget ezután.

30. Kertjeitek bőven hozzák a gyümölcsöt, a szántóföld gazdag termést kínál, s többé nem gúnyolnak titeket az idegenek az éhínség miatt.

31. Visszanéztek gonosz életmódotokra, visszaemlékeztek vétkeitekre, megutáljátok magatokat régi bűneitek, utálatos tetteitek miatt.”

32. „De mindezt nem értetek teszem, jól jegyezzétek meg ezt, hanem szent nevemért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Izráel népe, szégyenkezzetek és piruljatok régi, gonosz életmódotok miatt!”

33. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, mikor minden bűnötöket lemosom rólatok; azt is megteszem, hogy a romba dőlt városokat újjáépítsétek, én pedig benépesítem azokat!

34. Ismét szántani-vetni kezdtek mindenki szeme láttára a földön, amely régóta gazdátlan és pusztán hevert.

35. Csodálkozva mondják majd az utazók: »Ez a föld puszta és lakatlan volt, most meg, lám, mint az Édenkert! A feldúlt, lerombolt és elhagyott városok felépültek, megerősödtek, és ismét lakják őket!«

36. Így tudják meg a körül lakó nemzetek, akik megmaradnak, hogy én, az Örökkévaló, építettem fel a romba dőlt városokat, és virágoztattam fel a pusztaságokat. Ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!”

37. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mindezeken felül, még azt is megteszem, hogy Izráel kérésére megszaporítom népüket, mint a juhnyáját.

38. Bizony, úgy megsokasítom őket, hogy egészen megtöltik a városokat, mint ahogy az Örökkévalónak szentelt juhok megtöltik Jeruzsálemet a nagy ünnepeken. Az elpusztult és újjáépült városokat is így fogja megtölteni az emberek nyája. Erről fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”