Ezékiel 47 HUNB

1. Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább.

2. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál.

3. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért.

4. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért.

5. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni.

6. Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján.

7. Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van.

8. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz.

9. Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.

10. Halászok állnak majd ott, és Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben.

11. De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak.

12. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.

13. Így szól az én Uram, az Úr: Ez lesz a határ, amelyen belül osszátok fel az országot Izráel tizenkét törzse között; de Józsefnek két rész jusson!

14. Ugyanannyit osszatok az egyiknek, mint a másiknak. Fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom, most pedig rátok száll ez az ország örökségül.

15. Ez lesz az ország határa: az északi határvonal a Nagy-tengertől Hetlónon át Cedád felé haladva,

16. Hamát, Bérótá és Szibraim, amely a Damaszkusz és Hamát közti határon van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van.

17. Ez lesz tehát a határ a tengertől Hacar-Énónig: Damaszkusz határa és Hamát határa északra esik. Ez az északi oldal.

18. A keleti oldal Haurán és Damaszkusz közé esik. Azután a Jordán a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a keleti tenger mellett levő Támárig. Ez a keleti oldal.

19. A dél felé eső oldal Támártól a Kádésnél levő Meríbá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett. Ez a dél felé eső oldal.

20. A nyugati oldal a Nagy-tenger a déli határtól a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati oldal.

21. Ezt a földet fogjátok felosztani Izráel törzsei között.

22. És amikor elosztjátok az örökséget magatok közt, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok, akiknek fiai már nálatok születtek. Olyanoknak tekintsétek őket, mint akik Izráel fiaival egyenlő jogúak, veletek együtt ők is osztozzanak Izráel törzseinek örökségében.

23. Abban a törzsben adjátok ki az örökségüket, amelyben jövevényként élnek! – így szól az én Uram, az Úr.