Ezékiel 7 EFO
1. Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám.
2. Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének: Itt a vég! Egész földedre eljött a vég!
3. Már rajtad a pusztulás! Rád zúdítom haragom tüzét, megítéllek tetteid és életed szerint, minden utálatos bűnödért megfizetsz!
4. Szemem nem szánakozik rajtad, többé már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
5. Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Veszedelemre veszedelem következik!
6. Jön a vég, a vég eljön hamar! Feltámadt ellened, nézd, hogy közeleg!
7. Izráel népe, hallod ezt a zsivajt? Ellenséged közel! Pusztulásod napja jön, seregek zajonganak a hegyeken.
8. Még egy kevés idő, és rátok öntöm haragom, bosszút állok, megfizetek minden szörnyű tettedért, megítéllek istentelen életedért!
9. Nem szánlak meg többé, már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki csapásokkal sújtalak!
10. Nézd, eljött a nap, eljött! Mint a vessző, kivirágzott az ítélet! Az Örökkévaló jelt adott, az ellenség készül, a büszke király útrakész.
11. Feltámad az erőszakosság, hogy megbüntesse ezt a gonosz nemzetet. Legyenek bármilyen sokan, senki sem marad meg közülük. Nem marad meg gazdagságuk, sem sokaságuk, sem előkelőik!
12. Eljött a büntetés ideje, eljött a nap! Ne örüljön, aki vesz, ne búsuljon, aki elad, mert rettenetes harag zúdul mindenkire!
13. Aki eladta földjét, sohasem kapja vissza többé. Még ha élve megmenekülne, akkor se látja viszont, mert e látomás Izráel egész népének szól. S ha valaki megmenekül közülük, az sem segít rajtuk.
14. Megfújják a kürtöt, hogy készüljenek a harcra, de senki sem megy a csatába, mert haragom mindenkire rátör.
15. A városon kívül az ellenség fegyvere, belül az éhség és halálos járvány. Ha kimegy belőle, fegyver öli meg, ha bent marad, éhínség és betegség emészti meg.
16. Aki mégis életben marad, rémülten menekül a hegyekbe, nyög és sír bűnei miatt, mint a völgyek galambja.
17. Mindnek reszket a térde, s karja erőtlen lehanyatlik.
18. Zsákba öltözik, a félelem beborítja, szégyen az arcán, s a fején kopaszság.
19. Ezüstözött bálványaikat az utcára dobálják, aranyszobraikat meg a szemétre. Nem szabadítja meg őket az Örökkévaló haragja napján sem ezüst, sem arany. Csapda lett számukra a sok drágaság, bűnre csábító csalétek, de az éhségtől meg nem menti őket, sem hasukat nem tölthetik meg vele.
20. Drágaságaik, ékköveik csak büszkeségüket növelték, majd utálatos bálványaikra aggatták azokat, szörnyű szobrokat ékesítettek vele, ezért szórtam a szemétre valamennyit.
21. Zsákmányul adtam az idegeneknek, prédául a föld gonoszainak, hogy meggyalázzák!
22. Elfordítom arcomat népemtől, idegenek dúlják fel szentélyemet, meggyalázzák, kifosztják házamat.
23. Készítsd a láncot a foglyoknak, mert tele a város gyilkossággal, tele van Jeruzsálem erőszakossággal!
24. Ezért rájuk hozom a leggonoszabb idegeneket, hadd dúlják fel Izráel házait! Véget vetek az erőszakosok büszkeségének, s az idegenek meggyalázzák még a szent helyeket is!
25. Pusztulás és pánik tör rátok, hiába kerestek biztonságos menedéket!
26. Egyik csapást a másik követi, vészhírek keringenek. Szaladtok a prófétához, van-e kijelentés? Futtok a papokhoz, de nincs tanítás, kérditek a véneket, de nincs tanácsuk.
27. Királyotok a halottakat siratja, a vezetők zsákba öltözve gyászolnak, a közember retteg, kezei remegnek. Megbüntetem mindet, ahogy megérdemlik. Ahogyan ítéltek, én is úgy ítélem őket. Akkor majd megértik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”