Ezsdrás 3 EFO

1. Elérkezett a hetedik hónap, és Izráel népe egész Júda tartományában szétszórtan lakott, mindenki a maga városában. Ebben a hónapban nagy ünnepek ideje volt: a Sátorok ünnepe és a Nagy Engesztelő Áldozat ünnepe ekkor következett — ezért valamennyien egy emberként Jeruzsálembe gyűltek.

2. Ekkor Jésua, Jócádák fia a többi papokkal együtt, és Zerubbábel, Sealtiél fia a rokonaival együtt összefogtak, hogy újra felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta — annak megfelelően, ahogy az meg van írva Mózesnek, az Isten emberének Törvényében.

3. Az eredeti helyén építették újjá az oltárt, annak ellenére, hogy nagyon féltek a körülöttük lakó népektől. Attól kezdve, hogy az oltár felépült, minden reggel és este bemutatták az égőáldozatot az Örökkévalónak.

4. Azután megtartották a Sátorok ünnepét — aszerint, ahogy azt a Törvény előírta. Bemutatták az előírt égőáldozatokat az ünnep minden napján, annak rendje-módja szerint,

5. azután a rendszeres égőáldozatokat, továbbá az Újhold napján és az Örökkévaló többi ünnepein szükséges áldozatokat, valamint azokat, amelyeket az emberek önként adtak az Örökkévalónak.

6. Tehát, a hetedik hónap első napjától kezdve mutatták be az égőáldozatokat az Örökkévalónak — bár akkor még az Örökkévaló Templomának az újjáépítéséhez nem kezdtek hozzá.

7. A száműzetésből hazatértek pénzt adtak össze, hogy a kőfaragók és az ácsok kezdjék el a munkát. Ugyancsak összegyűjtöttek sok ételt, italt és olívaolajat a szidóni és tíruszi munkásoknak, hogy szállítsanak a Libanon-hegységből cédrusfákat a tengeren Jáfó kikötőjébe. Mindez annak megfelelően történt, ahogy azt Círusz, a Perzsa Birodalom királya elrendelte.

8. A második év második hónapjában — attól számítva, hogy a száműzetésből hazatértek Jeruzsálembe Isten Templomához — Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia hozzákezdtek az Örökkévaló Templomának újjáépítéséhez. Segítettek nekik a saját rokonaik, a többi papok, a léviták, és mindazok, akik velük együtt tértek vissza a száműzetésből. Az építési munkák vezetésével a húsz éves, vagy annál idősebb lévitákat bíztak meg.

9. Ezek a következők voltak: Jésua és a fiai meg a testvérei, Kadmiél és a fiai (Júda leszármazottjai), Hénádád fiai és azoknak testvérei és fiai, a lévitákkal együtt. Ők vállalták, hogy vezetői lesznek azoknak, akik az Isten Templomát építik.

10. Amikor az építők elkészítették az Örökkévaló Templomának az alapját, akkor ezt megünnepelték. A papok felöltöztek a papi ruhákba, kezükbe vették a trombitákat, a léviták, Aszáf fiai pedig a húros hangszereket, és mind a maguk helyére álltak. Dicsérték az Örökkévalót énekkel és hangszerekkel aszerint, ahogyan azt Dávid, Izráel királya, a maga idejében meghagyta.

11. Az énekesek csoportjai egymásnak felelgetve énekelték az ismert dicsőítő zsoltárokat: „Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”. Az egész nép hangos örömujjongással dicsérte az Örökkévalót, mivel az ő Templomának az alapja már elkészült.

12. Ugyanakkor, sokan az idősebbek közül — papok, léviták és családfők, akik még látták épségben az eredeti Templomot — sírtak, amikor az új alapot látták. Azonban az idősebbek között is sokan örömükben kiáltottak.

13. A sírás és az örömkiáltás hangja összekeveredett, mert az egész nép hangosan kiáltott — és ez igen messzire elhallatszott.