Ezsdrás 8 EFO

1. Ezek azok a családfők — és nemzetségi eredetük — akik Artahsaszta király uralkodása idején velem, Ezsdrással együtt jöttek föl Babilóniából Jeruzsálembe:

2. Fineás leszármazottjai közül: Gérsóm, Itámár leszármazottjai közül: Dániel, Dávid leszármazottjai közül: Hattús,

3. Sekanjá fia, Parós leszármazottjai közül: Zekarjá és vele 150 férfi,

4. Pahat-Moáb leszármazottjai közül: Eljehóénáj, Zerahjá fia és vele 200 férfi,

5. Zattu leszármazottjai közül: Sekanjá, Jahaziél fia és vele 300 férfi,

6. Ádin leszármazottjai közül: Ebed, Jonatán fia és vele 50 férfi,

7. Élám leszármazottjai közül: Jesája, Atalja fia és vele 70 férfi,

8. Sefatjá leszármazottjai közül: Zebadjá, Mikáél fia és vele 80 férfi,

9. Jóáb leszármazottjai közül: Óbadjá, Jehiél fia és vele 218 férfi,

10. Bani leszármazottjai közül: Selómit, Jószifjá fia és vele 160 férfi,

11. Bébaj leszármazottjai közül: Zekarjá, Bébaj fia és vele 28 férfi,

12. Azgád leszármazottjai közül: Jóhánán, Hakkátán fia és vele 110 férfi,

13. Adónikám legfiatalabb leszármazottjai közül: Elifelet, Jeiél és Semajá, és velük 60 férfi,

14. Bigvaj leszármazottjai közül: Útaj és Zabbúd, és velük 70 férfi.

15. Mindezeket összegyűjtöttem ott, ahol a csatorna az Ahavá folyóba torkollik, és három napig ott táboroztunk. Átvizsgáltam a papokat és az egész népet, de a Lévi törzséből senki sem volt közöttük.

16. Ezért magamhoz hívtam Eliézer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat.

17. Elküldtem őket Iddóhoz, aki vezető volt, és Kászifjában lakott. Pontosan meghagytam a küldötteknek, hogy mit mondjanak Iddónak és a rokonainak, akik mind templomszolgák voltak. Arra kértem, a küldöttek által Iddót, hogy küldjön olyan férfiakat, akik majd segítenek az Isten Temploma körüli szolgálatban.

18. Mivel Istenünk keze nyugodott rajtunk, el is küldték a következőket, akik csatlakoztak hozzánk: Sérébja, aki bölcs és értelmes férfi volt, Mahli családjából. Mahli Lévi fia volt, Lévi pedig Izráel fia. Séréblával együtt jöttek a fiai és a rokonai is, összesen 18 férfi,

19. Hasabja és Jesája, Merári leszármazottjai, fiaikkal és rokonaikkal együtt, összesen 20 férfi,

20. és 220 férfi, a templomszolgák közül — akiknek őseit még Dávid király és a vezetők állították szolgálatba, hogy segítsenek a lévitáknak. Mindannyiuk nevét feljegyeztük.

21. Ezután kihirdettem, hogy együttes böjtöt tartunk. Ez még ott történt, az Ahavá folyó partján, a táborunkban. Azért böjtöltünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára.

22. Ugyanis szégyelltem volna a királytól kérni őrző-védő kíséretet — katonai lovas-csapatot — az útközben leselkedő ellenség miatt. Hiszen mi magunk mondtuk a királynak: „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket — de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják.”

23. Tehát böjtöltünk és imádkoztunk Istenünkhöz — ő pedig meghallgatta kérésünket.

24. Azután kiválasztottam tizenkét vezetőt a papok közül: Sérébját és Hasabját, meg tíz társukat.

25. Leltár szerint, és gondosan kimérve átadtam nekik az Istenünk Temploma számára adományozott kincseket: az ezüstöt, aranyat, templomi eszközöket; a király és tanácsosai meg főemberei adományait; valamint azokat, amelyeket Izráel népének a Babilóniában élő része ajánlott fel.

26. Ezeket mértem meg, és adtam át nekik: 650 talentum ezüstöt, különböző ezüstedényeket, amelyek összesen 100 talentum értékűek voltak, 100 talentum aranyat,

27. húsz aranyedényt, amelyek összesen 100 dárik értékűek voltak és két gyönyörű bronzedényt, amelyek úgy ragyogtak, hogy szinte az arannyal is felértek.

28. Majd ezt mondtam a tizenkét papnak: „Ti szentek vagytok, az Örökkévaló választottai! Ezek a kincsek is az Örökkévalónak vannak szentelve, akárcsak ti magatok — mert akik adományozták, az Örökkévalónak, ősapáink Istenének adták azokat szabad akaratukból.

29. Ezért hát, úgy vigyázzatok rájuk, mint a szemetek fényére! Ti feleltek ezekért a kincsekért, amíg Jeruzsálemben át nem adjátok őket a Templom kincseskamrájában. Pontosan megmérve kaptátok, úgy is adjátok majd át ezeket a papok és léviták vezetőinek — Izráel családfőinek a jelenlétében!”

30. Így hát a papok és léviták átvették a lemért és leltárba vett kincseket, hogy elvigyék azokat Jeruzsálembe, Istenünk Templomába.

31. Az első hónap 12. napján indultunk Babilóniából, az Ahavá folyó partjáról Jeruzsálembe. Istenünk keze nyugodott rajtunk, és megvédett bennünket az ellenségeinktől és a rablóktól, akik az úton leselkedtek.

32. Baj nélkül meg is érkeztünk Jeruzsálembe, ahol három napig pihentünk.

33. A negyedik napon felmentünk Istenünk Templomába, megmértük és átadtuk a magunkkal hozott kincseket Merémót papnak, Úrijjá fiának. Jelen volt Eleázár, Fineás fia, és Józábád, Jésua fia, és Nóadjá, Binnúj fia — mind léviták.

34. Mindent gondosan megszámoltunk és lemértünk, majd az egészet feljegyeztük.

35. Azután mindazok, akik a száműzetésből visszatértek, égőáldozatokat mutattak be Izráel Istenének. Izráel népének 12 törzse szerint 12 bikaborjút áldoztak fel, azután 96 kost, 72 bárányt, 12 kecskebakot bűnért való áldozatul — mindezt égőáldozatként.

36. Majd átadták a király rendeletét az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzóinak és helytartóinak, akik — a rendeletnek engedelmeskedve — segítették és támogatták Izráel népét, és az Isten Templomában történő áldozatokat.