Galátzia 1 EFO
1. Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból.
2. Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia tartományában élő helyi gyülekezeteknek.
3. Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet.
4. Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata szerint.
Csak egyetlen igazi evangélium létezik5. Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!
6. Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek.
7. Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.
8. Az igazi örömüzenet az, amelyet mi hirdettünk nektek. Akárki hirdetne másfélét, az legyen átkozott — még ha egy Mennyből jövő angyal, vagy akár mi magunk mondanánk is!
9. Ezt már korábban is mondtuk nektek, de most megismétlem: ha valaki másféle örömüzenetet hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, az átkozott legyen!
Pál Istentől kapta a felhatalmazást10. Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.
11. Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik,
12. hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.
13. Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját.
14. A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.
15. Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított,
16. és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget.
17. Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.
18. Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, és nála is maradtam tizenöt napig.
19. De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével.
20. Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság!
21. Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.
22. A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem.
23. Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.”
24. Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.