1 Mózes 2 HUNB

1. Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

2. A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

3. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

4. Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta,

5. még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.

6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7. Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

8. Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

9. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

10. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.

11. Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

12. Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

13. A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.

14. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

15. És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

16. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

17. de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

18. Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

19. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.

20. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

21. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

22. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.

23. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

24. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

25. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.