1 Mózes 33 EFO
1 2. Ezután Jákób észrevette, hogy Ézsau közeledik 400 emberével. Ekkor gyorsan elrendezte a családját: a két szolgáló mellé állította a saját fiaikat, azután Lea következett a fiaival, de Ráhelt és Józsefet leghátulra állította.
3. Jákób maga az élükön haladt, és mikor Ézsau már közel volt, hétszer a földig hajolt a bátyja előtt, miközben egyre közelebb ment hozzá.
4. Ézsau azonban odaszaladt Jákóbhoz, a nyakába borult, megcsókolta az arcát, és együtt sírtak.
5. Majd látva az asszonyokat és gyerekeket, megkérdezte: „Kik ezek itt veled?” „Ők a gyermekeim, akikkel Isten kegyelmesen megajándékozta szolgádat” — felelte Jákób.
6 7. Akkor sorra mind közelebb léptek, és meghajoltak Ézsau előtt: előbb a szolgálók és fiaik, azután Lea és a fiai, végül József és Ráhel.
8. Majd ezt kérdezte Ézsau: „Miért küldted elém azokat a nyájakat?” „Ajándékba küldtem, hogy elnyerjem jóindulatodat” — válaszolta Jákób.
9. „Ugyan, öcsém, nekem is vannak nyájaim bőven!” — mondta Ézsau.
10. „Kérlek, ha valóban jóindulattal vagy irántam, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! — unszolta Jákób. — Hiszen olyan kedvesen fogadtál, hogy úgy nézek rád, mintha Isten arcát látnám!
11. Fogadd csak el! Ezzel akarlak megáldani és megajándékozni, mert Isten is megáldott és megajándékozott engem bőségesen — mindenem megvan, ami szükséges.” Így unszolta, amíg Ézsau végre elfogadta.
12. Akkor Ézsau azt ajánlotta: „Induljunk, és menjünk együtt!”
13. De Jákób nem egyezett bele: „Uram, látod, hogy a gyermekek még kicsinyek, és a nyájakban is sok szoptatós juh és tehén van még a kicsinyeikkel — nekem azokra is gondot kell viselnem. Ha csak egy napig is hajszolnánk őket, mind elhullanának!
14. Menj csak előttünk, uram! Szolgád majd halad utánad a jószág kicsinyeinek lépése szerint, amíg eljutunk hozzád Széírbe.”
15. „Akkor legalább hadd hagyjam veled kíséretül néhány emberemet!” — kérte Ézsau. De Jákób ezt is elhárította: „Ez igazán nagyon kedves tőled, uram, de nem szükséges.”
16. Akkor Ézsau elvált tőle, és visszatért Széírbe.
17. Jákób azonban nem Széír felé ment, hanem Szukkót irányába. Ott azután megállapodott egy időre: házat épített magának, meg a családjának, és fedeles karámokat az állatoknak. Ezért nevezték el azt a helyet Szukkótnak.
18. Így hát Jákób békességben visszatért Paddan-Arámból Kánaán földjére. Majd Sikem városa alá érkezett, és tábort vert a közelében.
19. Megvásárolta Hamórtól, Sikem apjától 100 mérték ezüstért azt a területet, ahol fölállította táborát.
20. Oltárt is épített ott Istennek, és így nevezte: „Isten, Izráel Istene”.