1 Mózes 9 EFO

1. Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet!

2. Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat, égi madár, és a tenger halai! Nektek adom őket.

3. Ahogy a zöld növényeket, úgy most az összes élő állatot is nektek adom táplálékul.

4. Csak a vért, amely a testet élteti, azt ne egyétek a hússal együtt!

5. Az embert éltető vért számon kérem attól, aki ember-vért ont. Számon kérem a vadállattól, és az embertől is, ha ember életét oltja ki.

6. Aki embervért ont, annak vérét ember ontsa ki, mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!

7. Ti pedig legyetek termékenyek, szaporodjatok, népesítsétek be a földet és sokasodjatok rajta!”

8. Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:

9. „Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal,

10. meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön.

11. Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.

12. Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel:

13. a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem.

14. Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány,

15. emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé.

16. Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal.

17. Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”

18 . Ezek voltak Nóé fiai, akik vele együtt jöttek ki a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Az ő leszármazottjaik terjedtek szét, és népesítették be újra a földet. Hámnak később fia született, akit Kánaánnak neveztek.

20. Nóé hozzákezdett, hogy megművelje a földet, és szőlőskertet is telepített.

21. Egyszer bort készített a szőlő terméséből, ivott belőle, és megrészegedett. Éppen a sátrában feküdt öntudatlanul és meztelenül,

22. amikor Hám — aki Kánaán apja volt — bement Nóé sátrába, és ott látta apját, aki ruhátlanul feküdt a földön. Majd kiment, és elújságolta két testvérének, hogy látta, amint apjuk meztelenül és részegen fekszik sátrában.

23. Akkor Sém és Jáfet fogott egy nagyobb ruhadarabot, egymás mellé állva a vállukra terítették, majd hátrálva bementek apjuk sátrába, és betakarták Nóét. Közben egy pillanatra sem fordultak hátra, és nem látták apjukat meztelenül.

24. Később Nóé felébredt és kijózanodott a részegségből. Amikor megtudta, hogyan bánt vele Hám, a kisebbik fia,

25. felkiáltott: „Átkozott legyen Kánaán! Alávaló rabszolga legyen testvérei között!”

26. Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene! Kánaán pedig legyen Sém rabszolgája!

27. Isten terjessze ki Jáfet határait, és lakjon Jáfet Sém sátraiban! Kánaán pedig legyen Jáfet rabszolgája!”

28. Nóé még 350 évig élt az özönvíz után,

29. így a teljes életideje 950 évre terjedt, amikor meghalt.