Habakuk 3 EFO

1. Habakuk próféta imádsága.

2. Örökkévaló, hallottam régi tetteidről, s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem! Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan, most is jelentsd ki magad népednek, mint régen! Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela

3. Isten dél felől közeledik, a Párán hegyéről jön a Szent. Szela Dicsősége betölti a Mennyet, dicséretével megtelik a föld!

4. Ragyog, mint a Nap, kezéből fénysugarak indulnak, ott van hatalmának rejtekhelye.

5. Előtte halálos járvány pusztít, lába nyomát döghalál követi.

6. Ahol megáll, földrengés támad, ahová néz, reszketnek a népek. Szétmállanak az ősi hegyek, elsüllyednek az ősi halmok. De az ő útjai örökkévalók!

7. Látom, összedőlnek Kúsán sátrai, reszketnek Midján földén a sátrak, lakóik félve remegnek.

8. Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg? A folyókra haragszol, vagy a tengerre, hogy vágtató lovakon, robogó harci szekereken száguldasz a győzelemre?

9. Nyilaidat előveszed tegzedből, s íjadat kifeszíted. Szela Meghasítod a földet, és folyók ömlenek a száraz földön.

10. Meglátnak téged a hegyek és remegnek, vízáradat borítja el a földet, megszólalnak a mélység vizei, és magasra csapnak a hullámok.

11. A Nap és a Hold megállnak az égen, amikor villámló nyilaidat és ragyogó lándzsád meglátják.

12. Haragodban megtaposod a földet, eltiprod a nemzeteket.

13. Csatába indulsz, hogy népedet megszabadítsd, felkentedet győzelemre vezeted. Lesújtasz a gonoszok vezérére, seregestől elpusztítod. Szela

14. Saját nyilaival lövöd le a gonoszok vezérét, aki forgószélként ránk tört seregével, hogy szétszórja népünket. Már előre örült, hogy saját otthonában pusztíthatja el a védteleneket.

15. Bizony, megtaposod lovaiddal a tenger habjait, a nagy vizek hullámait!

16. Hallottam mindezt, és egész testem remeg! Fogaim vacognak a félelemtől, csontjaim reszketnek, lábam rogyadozik. Mégis nyugodtan várom, amíg a látomás beteljesül, amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.

17. Bár a fügefa nem fog virágozni, s nem terem a szőlő, sem az olajfa, a szántóföldön elmarad az aratás, kipusztul az akolból a juhnyáj, s az ökrök istállója üresen áll,

18. én mégis örvendezek az Örökkévalóban, ujjongok szabadító Istenemben!

19. Mert az Örökkévaló Isten megerősít engem! Biztossá teszi lépéseimet, mint a hegyi kecskék ugrásait, és magas sziklákon vezet engem. A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.