Hóseás 13 HUNB

1. Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá.

2. Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak!

3. Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje.

4. De én, az Úr, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.

5. Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.

6. Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.

7. Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton.

8. Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket.

9. Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.

10. Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket!

11. Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban.

12. Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke.

13. Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből.

14. Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás!

15. Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.