Hóseás 2 HUNB

1. De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!

2. Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja.

3. Mondjátok testvéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!”

4. Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét!

5. Különben levetkőztetem, és olyan mezítelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és szomjan hagyom halni.

6. Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek.

7. Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt.

8. Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire.

9. Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most.

10. Nem tudta, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit a Baalra költöttek.

11. Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja.

12. Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem.

13. Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját.

14. Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresményem ez, amelyet szeretőim adtak. Vadonná teszem azokat, hadd pusztítsa a mezei vad.

15. Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.

16. Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek.

17. Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről.

18. Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé Baalnak.

19. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket.

20. Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek.

21. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával.

22. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.

23. Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet,

24. a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt.

25. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!