Ésaiás 1 EFO
1. Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomásai. Isten ezeket Jeruzsálemmel és Júda királyságával kapcsolatban mutatta Ézsaiásnak azokban az években, amikor ott a következő királyok uralkodtak: Uzzijjá, azután Jótám, majd Áház, azután Ezékiás.
2. Ezt mondja az Örökkévaló: „Halljátok meg, egek! Figyelj rám, föld, most én szólok: Fiaimat fölneveltem, naggyá tettem, mégis elfordultak tőlem!
3. Gazdáját ismeri még az ökör is, urának jászlát a szamár sem felejti, csak Izráel nem ismer engem, saját népem nem figyel rám!
4. Jaj, bűnösök nemzete! Nép, amelyet vétkek súlyos terhe nyom, gonosztevők utódai, elvetemült fiak! Elhagyták az Örökkévalót, megvetették Izráel Szentjét, megharagították, és elfordultak tőle.
5. Ugyan miért vesződjek még veletek? Hiába fenyítelek, annál inkább ellenkeztek. Minden fej beteg, és minden szív erőtlen.
6. Tetőtől talpig nincs e nemzetben egy tenyérnyi ép hely, csak vérző sebek, gennyes kelések, ütések nyomai! Ki sem mosták, be sem kötötték, olajjal sem gyógyították.
7. Országotok pusztasággá lett, városaitok elégtek a tűzben, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, pusztítják és dúlják.
8. Sion leánya magára maradt, mint elhagyott csőszkunyhó a szőlőben, kalyiba a dinnyeföldön, mint egy ostromlott és körülzárt város.”
Elegem van ünnepeitekből!9. Bizony, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura nem őrzött volna meg közülünk némi maradékot, Sodoma sorsára jutottunk volna, Gomorához lennénk hasonlók!
10. Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora lakói!
11. „Minek nekem az áldozati állatok sokasága — mondja az Örökkévaló —, torkig vagyok az oltáron égő kosokkal, s a hizlalt állatok hájával! Nincs kedvemre a bikák, bakok és bárányok vére!
12. Mikor elém jöttök, kinek hiányzik, hogy Templomom udvarán tolongjatok?
13. Ne hozzatok nekem többé haszontalan áldozatot, képmutató ajándékot! Tömjénetek füstjétől is undorodom! Elegem van ünnepeitekből: Újhold, szombat, ünnepre gyülekezés — elég volt! Vétkesek ünneplését nem szenvedhetem!
14. Lelkem utálja Újhold-ünnepeiteket, terhemre vannak az évi nagy összegyülekezések, belefáradtam, hogy elviseljem!
15. Hiába emelitek hozzám könyörgő kezetek, eltakarom arcom imáitok elől. Bármilyen buzgón is könyörögjetek, nem hallgatom meg, amíg kezetekhez vér tapad!
16. Mossátok le! Tisztuljatok meg! Ne lássam többé gonosz tetteitek, ne kövessetek el több gonoszságot!
Bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek17. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságosan élni, térítsétek jó útra, aki erőszakos, karoljátok fel az árvákat, emeljetek szót az özvegyekért!
18. Jöjjetek hát, szálljunk perbe egymással! — mondja az Örökkévaló. — Bár bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek, vétkeitek tűzvörösek, mégis fehérré lesztek, mint a tiszta gyapjú!
19. Ha engedtek szavamnak, ha készséggel követtek, tiétek lesz minden, amit a föld terem.
Hűséges volt ez a város20. De kard pusztít el benneteket, ha nem hallgattok rám, ha lázadtok ellenem!” — ezt mondja az Örökkévaló.
21. Hűséges volt ez a város, igazság és jogosság városa, hogy lett hát belőle prostituált? Egykor igazságosság lakott benne, miért lett belőle gyilkosok tanyája?
22. Fénylő ezüstöd sötét salakká lett, tiszta borodat felvizezted!
23. Fejedelmeid ellenem lázadtak, tolvajok barátai ők, mind lefizethetők, sóvár pénzhajhász valamennyi. De nem karolják fel az árvát, s az özvegyek ügyével nem törődnek.
24. Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Erős Istene: „Jaj nektek, mert megfizetek azoknak, akik ellenem fordultak, bosszút állok ellenségeimen, hogy megszűnjön haragom!
25. Kezembe veszlek, megfenyítelek, kitisztítom belőled az ónt és a salakot. Megtisztítalak, mint ötvös az ezüstöt!
26. Olyan vezetőket adok neked, mint régen, olyan tanácsadókat, mint eleinte. Akkor majd így hívnak, Jeruzsálem: »Hűséges Vár és Igazságos Város.«”
27. Igazságos ítélettel szabadítja meg Siont az Örökkévaló. Akik Sion lakói közül visszatérnek hozzá, igazságosság által menti meg azokat.
28. De a lázadó bűnösöket összetöri, s akik elfordulnak tőle, mind megsemmisülnek.
29. Mert akik bálványaikban gyönyörködtek a tölgyligetekben, megszégyenülnek. Akik idegen istenek kertjeit választották, majd szégyentől pirulnak.
30. Hasonlók lesznek az elszáradó tölgyhöz, vagy a kerthez, amelyet senki sem öntöz.
31. Még a hatalmas is olyan lesz, mint a kenderkóc, minden alkotása, műve, mint a szikra. Együtt égnek porrá, olthatatlanul!