Ésaiás 13 EFO
1. Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:
2. „Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken, kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek, karral intsetek, hogy vonuljanak be az előkelő nemesek kapuin!
3. Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak, összehívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és nagyságomnak örvendeznek.”
4. Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken? Hatalmas sokaság közeleg! Népek sokasága gyűlt össze, országok morajlanak: seregszemlét tart a csata előtt az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5. Jönnek messze földről, távoli vidékekről. Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész országot.
6. Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja! Pusztításként érkezik a Mindenható parancsára.
7. Minden kéz elernyed, minden szív megdermed.
8. Mindenki megretten, fájdalom és rémület fogja el őket, mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma. Riadtan merednek egymásra, s arcuk szégyenben ég.
9. Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja! Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja zúdul a föld lakosaira, elpusztítja a földet, s kiirtja róla a bűnösöket.
10. Nem fénylenek akkor az ég csillagai, sem csillagképei, elsötétül a felkelő Nap, a Hold sem világít.
11. Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön, és a bűnösöket minden gonoszságukért. Véget vetek az istentelenek önteltségének, megalázom a zsarnokok büszkeségét.
12. Ritkábbá teszem a földön az embereket, mint az aranyat — oly kevesen maradnak életben.
13. Megrázom az eget, megrendítem a földet. Bizony, kimozdul helyéről a föld az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt, izzó haragja napján.
14. Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez: mint vadász űzte szarvas, mint pásztor nélküli nyáj, mindenki a szülőföldjére menekül.
15. De akit megtalálnak, azt átdöfik, akit elfognak, azt levágják.
16. Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, házaikat kirabolják, asszonyaikat megerőszakolják.
17. Bizony, megindítom ellenük a médeket, akik nem könyörülnek Babilónia népén sem ezüstért, sem aranyért.
18. Fegyvereik szétzúzzák az ifjat, nem szánják a kisgyermeket, még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
19. Ez lesz a sorsa Babilonnak, a királyságok díszének, a káldeusok büszkeségének: úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
20. Babilon helyén nem lakik többé senki, nem telepszik oda soha már nép, az arabok sem vernek sátrat romjain, még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
21. Csak sivatagi vadak tanyáznak ott, romjai közt baglyok fészkelnek, struccok laknak és vadkecskék szökellnek.
22. Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak, palotáikban sakálok üvöltése hallatszik. Bizony, Babilon ideje közel van, pusztulása már nem sokáig késik!”