Ésaiás 13 HUNB
1. Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia:
2. Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin!
3. Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek.
4. Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek Ura megszemléli a harcra kész sereget.
5. Jönnek messze földről, az ég széléről: az Úr, és bosszús haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
6. Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el.
7. Ezért lehanyatlik minden kéz, megdermed minden ember szíve.
8. Megriadnak, kínos fájdalmak fogják el őket, gyötrődnek, mint a szülő nő. Riadtan néznek egymásra, és arcuk lángban ég.
9. Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.
10. Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa.
11. Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.
12. Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, és az embert Ófír aranyánál.
13. Ezért megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek Urának féktelen haragja miatt, izzó haragja napján.
14. Akkor majd, mint az űzött gazellák, mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni, mindenki a maga népe felé indul, mindenki a maga országába fut.
15. Akit csak elérnek, leszúrják, akit csak megfoghatnak, karddal ejtik el.
16. Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét, házaikat kifosztják, asszonyaikat meggyalázzák.
17. Íme, ellenük indítom a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, és aranyban nem gyönyörködnek.
18. Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket, nem irgalmaznak az újszülöttnek sem, a fiakat nem szánják meg.
19. Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze, ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát.
20. Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok,
21. hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott.
22. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai.