Ésaiás 15 EFO

1. Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől: Elpusztítják Ár városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják! Elpusztítják Kír városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!

2. A királyi család és Dibón lakói sírva mennek a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra. Moáb népe siratja Nebó és Médeba elestét. Minden fej kopaszra nyírva, szakálluk levágva, gyászolnak, jajgatnak.

3. Az utcákon zsákruhában járnak, a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.

4. Hesbón és Elálé városa segítségért kiált, hangjuk Jáhácig hallatszik, de Moáb harcosai csak sírnak, s lelkük félelemtől remeg.

5. Én is sírva kiáltok Moábért, mert lakói menekülnek: egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak, sírva mennek fel Luhit hágóján, Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.

6. Nimrim patakja kiapad, kiszárad a legelő, egyetlen zöld fűszálat sem látni. Eltűnik minden, ami zöldellt, csak kopár pusztaság marad.

7. Ezért, amit meg tudnak őrizni, amijük még megmarad, a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.

8. Moáb egész földjén csak sírást hallani, jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.

9. Dimón vizei megtelnek vérrel, de még több csapást hozok Dimónra! Akik Moábból megmenekülnek, akik földjén megmaradnak, azokra oroszlánok támadnak.