Ésaiás 17 EFO

1. Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról: „Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa, csak romhalmaz marad a helyén!

2. Aróér városai elhagyatott helyek lesznek, csak juhnyájak járnak arra, s békésen heverésznek.

3. Efraim városait lerombolják, Damaszkusz királysága megszűnik, Arám maradéka is arra a sorsra jut, mint Izráel királyságának dicsősége” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.

4. „Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége, ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.

5 6. Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják: az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket, vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik a Refáim völgyében aratás után. Mint mikor az olajfa termését szüretelik: marad még a fa tetején két-három szem, s itt-ott egy-egy az ágak hegyén” — mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.

7. Azon a napon föltekint Teremtőjére, hozzá fordul az ember, Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,

8. s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira, amelyeket maga készített. Többé rá sem néz kezének alkotásaira: a bálványokra és tömjénező oltáraikra.

9. Azon a napon erős városaitok elhagyatott helyekké válnak, mint az erdő, vagy a hegycsúcs, amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak. Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,

10. mert elhagytad szabadító Istened, elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment! Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet idegenből hozott vesszőkkel,

11. hiába gondozod és véded, hiába növekszik és virágzik, mégsem szüretelsz róla, mert reménytelen szomorúság és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.

12. Jaj, hogy zúg a népek tengere! Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek.

13. Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek, de az Örökkévaló szavától megrettennek, s messze futnak, mint a polyva, amelyet a dombtetőről széthord a szél, mint vihar űzte szúrós ördögszekér.

14. Leszáll az este, rémület száll rájuk, s reggelre kelve, nézd, már nincsenek! Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak, ez jut örökségül fosztogatóinknak!