Ésaiás 2 EFO
1. Ezt az üzenetet Ézsaiás, Ámóc fia kapta látomásban, Júda királyságával és Jeruzsálemmel kapcsolatban:
2. Az idők végén az Örökkévaló házának hegye fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken, messze kimagaslik a dombok közül, s hozzá gyűlnek mind a nemzetek.
3. Tömegek özönlenek hozzá, s így hívja egyik a másikat: „Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson bennünket útjaira, s hogy járhassunk ösvényein! Mert Sionból származik a tanítás, Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.”
4. Igazságosan ítél az Úr a nemzetek között, és megfenyít sok népet, hogy kardjukból ekét kovácsoljanak, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket. Nép a népre többé kardot nem emel, fiait harcra nem tanítja soha.
Eljön a Seregek Urának napja!5. Jákób népe, jöjjetek, járjunk az Örökkévaló világosságában!
6. Jákób királyi családja, elhagytad népedet, ezért tele vannak keleti babonákkal, jövendőmondókhoz járnak, mint a filiszteusok, idegenekkel szövetkeznek.
7. Tele van az ország ezüsttel-arannyal, gazdagságuknak se szeri, se száma. Tele van lovakkal, harci szekereinek se szeri, se száma.
8. Tele van földjük bálványokkal, kezük alkotásai előtt földig hajolnak, saját műveiket imádják.
9. Meghajol bálványai előtt a közember, hajlongnak a vezetők és gazdagok is. Ne bocsáss meg nekik, Örökkévaló!
10. Meneküljetek a sziklák közé, rejtőzzetek a föld alá az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől!
11. Mert a büszke tekintetűek a földig hajolnak, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon!
12. Bizony, eljön az Örökkévalónak, a Seregek Urának napja, amikor ő minden büszkét és gőgöst megaláz, s aki nagyra tartja magát, mind megszégyenül,
13. a magas libanoni cédrusok ledőlnek, a hatalmas básáni tölgyeket kivágják,
14. a gőgös hegycsúcsok leomlanak, minden magasra emelt halom eltűnik,
15. a büszke tornyok összedőlnek, a kevély várfalak leroskadnak,
16. a kincsekkel teli társisi hajók elmerülnek, s velük együtt minden kívánatos drágaságuk.
17. Akkor az emberi büszkeség földig hajol, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon,
18. a bálványok pedig teljesen megsemmisülnek!
19. Akkor az emberek a sziklák közé menekülnek, remegve a föld alá rejtőznek az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.
20. Azon a napon elhajítják bálványaikat a vakondok és denevérek közé. Pedig ezüstből-aranyból készítették, hogy imádják azokat.
21. Rémülten a barlangokba menekülnek, sziklák hasadékába bújnak az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.
22. Ne bízzatok hát halandó emberben, hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti! Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?